Juhász Gyula Tanárképző Főiskola - Főiskolai Tanács ülései, 1978, Szeged
1978. január 5., rendkívüli ülés
IV- Q -sainmal együtt talán egyetlen óráról sem hiány©ztunk - ez a lehető Gég valahogy estinkbe sera Jutott* Rengeteg előadást» műsort, bálát rendeztünk, s legtöbbszar közöttünk volt legtöbb tanárunk is* Akitor kicsi, kedves, szinte családias intézmény volt a főiskola* /A terjeded ennek és a tartalonnak alighanem itt is negvan az optimális aránya./ Vörös diplomával bocsátottak útnak 1956-ban, s a következő öt évből egyet általános Iskolában, négyet gimnáziumban /és diákotthonban/ töltöttem el egy kisvárosban, Kalocsán* Egyik kedves főiskolai tanáréra, Xnczefi Géza utánaranyúlt« egyetemi továbbtanulásra, országos pályamunka írására serkentett, majd - ezek teljesítése után - 1963-ban visszahívott, legyek a tanársegéde* A Magyar Nyelvi Tanszéken mély hagyomány várt« Csefkő Gyula, Nyíri Antal, InczeH Géze és Benkő László példája kötelezően írta elő a tudományos érdeklődést* Szerencsémre nem a téma, hanem a minőség volt a fontos, így a nyelvészeti kérdések mellett számos pedagógiai dolgozatot is megírhattam. A főiskolán itt töltött 15 évem alatt két, egymással szorosan kapcsolódó olyan témát mélyítettem el, amelyben ma országosan illetékesnél? tekintenek« az egyik a tanulói nyelvihasználat fejlődése-íejlesztése, a másik pedig egy most kialakuló tudományág« a szövegelmélet* Az első témában azt kutatjuk, hogy mennyit és hogyan sajátítanak el anyanyelvűkből a kilenc-tíz-tizennégy évesek; hogyan használják anyanyelvűket, amikor például elmesélnek egy kirándulást, Jellemzik a barátjukat, vagy írásban elf ölelik! hogyan fagyott meg fizikaórán a flxirsó. Miért érdemes mindezt tudnunk? Azért például, hogy a nyelvhasználat tantervi követelményrendszerét ne "cigányfülre", mint mindmáig, megérzés alapján írjuk elő j azért is, hogy a nyelvtankönyvek legalább mo^cözelitőleg azonos nyelven /vagyis számukra áttekinthető szövegformában, általuk is használt mondatforaákkal/ szóljanak a tanulókhoz; továbbá azért, hogy a szakfelügyelő ne definíciók bemagoltságán, hanem a gyerekek kifejezőkészségén mérhesse le a tanító ós a magyartanár munkáját* S persze nemcsak a magyartanárét! Éppen fizikuskollégéin erősítettek meg ebben, akik nemcsak szakmailag, hanem nyelvileg is Jobb tankönyvet akarnak írni*
