Szegedi Tanárképző Főiskola - Főiskolai Tanács ülései, 1969, Szeged
1969. szeptember 17.
— #0 -- 23 -kel kapcsolatban kíván móg néhány szót szólni, örömmel állapították meg, hogy az idén a tanszék arculata némileg változott, javult, bár nagyon sok tennivaló van móg, jó lenne olyan színvonalat elérni, mint pl. a Béke utcai általános iskoláé. Ha vendég érkezik a tanszékre legyünk ellátva eszközökkel, valamint a könyvtár bővítésére is szükség lenne. Az építkezés is foglalkoztatja a tanszéket, lesz-e egyáltalán, a tanszék hova fog kerülni akkor, mert a tanítás zavartalan biztosítása miatt fontos szempont ez is. A főiskola társadalmi tevékenységével kapcsolatban megállapítja, hogy nem látja súlyosnak a helyzetet annál is inkább, mivel ismeri azt az anyagot, melyet a főiskola egy bizottsága összeállított az elmúlt évben. Tanácsi vonalon, különféle bizottságokban, TIT-ben végzett.munkánk messze túlhaladja az egyetemet ilyen tekintetben. Nagyon sok munka fekszik ezekben, ne becsüljük le ezeket. BOR PÁL» A szakálkérdésben én csak egy olyan fejlődésirányra akartam a figyelmet felhívni, amellyel most móg könnyű foglalkozni és a fejlődést esetleg jóirányba terelni, néhány hónap múlva már talán nehezebb lenne, Én egy pillanatig sem állítottam, sőt kifejezésre juttattam, hogy a szakálviselés nem rejti föltétlenül magamögött a hibás emberi magatartást. Amellett a tény mellett azonban nem mehetünk el szónólkül s ezt akartam hangsúlyozni, hogy a szakálviselő hallgatóink között van súlyos fegyelmi kihágás, legalább tízszerese az átlagnak. Ezen mindenkinek gondolkodnia kell, erre kértem a kartársakat s mindenki olyan következtetést von le belőle, amit legjobb megítélése szerint helyesnek tart. SZABÓ GARBAI LÁSZLÓt Tisztelt Tanácsülés! Engedjék meg, hogy néhány gondolatot elmondjak az előttünk álló munkatervről, a főiskola feladatairól. A munkatervet mint javaslatot nagyon jónak tartom. Egyetértek azokkal is, akik a munka jól megszervezése szempontjából nyilatkoztak e javaslatról. Két vonatkozásban látom én is jónak. Az egyik* az oktató- nevelőmunka kérdését annyira középpontba állítja és úgy exponálja, ahogy azt a mai kor követelményei egy tanárképző intéz-
