Szegedi Tanárképző Főiskola - Főiskolai Tanács ülései, 1967, Szeged
1967. február 22., rendes ülés
- 10 -tó nak, hogy a hallgatót ott kell megtanitaniok egy mü elemzésére. A hallgatókkal beszélve megállapítható, hogy kevés volt az ilyen műelemzés és ők maguk is érezték ezt a lehetetlen helyzetet..Kérdés, hogy a szakbizottság hogyan mehetett ebbe bele. Az.* hogy a gyakorló iskolák kapacitása mit bir el és mit nem, erre csak annyit mondhat, hogy nem a ruhához csinálják az embert, hanem az emberhez a ruhát. Ha a tartalmi igények és a tanárképzés igényei azt igénylik és azt követelik, hogy három vagy négy féléven keresztül legyen gyakorlati képzés, akkor ennek nem állhat útjába az, hogy a gyakorló iskolákban , erre nincs lehetőség. Meg kell találni erre a megoldást. Az eddigi két féléves gyakorlati képzés egy félévre korlátozódott, mert a 8. félévben a hallgatók vizsgatanításaikat végzik. Itt már csak rohanásról lehet szó, de kiképzésről nem. Tehát a kiképzés lényeges része a 7« félévre tolódik át, s igy nem tudják a hallgatók kialakítani azt a készséget, amit $ félév alatt sem tudtak idáig megszerezni. A gyakorlati kérdés megoldatlan kérdése tehát nagyon aktuális kérdés, s talán egyszer nyugvópontra jutnak ezen a területen is. , A fiúkollégium megszüntetéséről beszélni nagyon kétélű. A fiúkollégiumban nem lennének meg a leányok minimális feltételei. Gondol ott a melegviz igényre, stb. Még fiúkollégiumnak sem felel meg igazán a Hámán Kató utcai kollégium. Igaza van Drien elvtársnak, hogy ezzel is előlősegitenénk a feminizálódást. Az igazaság az, hogy sem a fiúknak, sem a leányoknak nem előnyös a kintlakás. Szó van az elméleti órának gyakorlati órává való átalakításáról. Van en ek előnye tagadhatatlan, de ez szinte megoldhatatlan tanszéki óraellátottság szempontjából, nem is szólva a dologi feltételekről. A mellékleteknél nem helyes a bukásoknak csak a számát feltüntetni, itt százalékos kimutatás is kellene, mert igy nem alakulhat ki helyes kép, s akkor látszana, hogy a marxizmusnak a sok bukása nem is olyan sok, ha
