Szegedi Tanárképző Főiskola - Főiskolai Tanács ülései, 1966-1967, Szeged
1966. november 30., rendes ülés
zTl/ erkölcsi vezetője az ifjúságnak. Az igazi pedagógiai uüvószet éppen a vizsgákon mutatkozik neg,amely egyúttal próbaköve is a tanári rátérnéttségnek.. A vizsgáztató szeaélye határozza neg a vizsga egész légkörét« Az ideges és nyugtalan vizsgáztató csakhauar nyugtalanságba hozza vizsgázóit is. A tanár idegessége sokszor arra vezet,hogy nég a legjobb hallgatók is gyengébb teljositnényt nyújtanak aint az év folyaaán. Legyen a vizsgáztató tanár nyugodt,kiegyensúlyozott és megértő. Ez,neu azt jelenti,hogy a tanár a vizsgán enged igényességéből. Szeliden és barátságosan is uegkövetelheti a helyes és pontos feleletet. A negértés és emberség nen zárja ki az igényességet. Jó, ha a vizsgáztató isneri hallgatói feltűnőbb egyéni sajátosságait,igy jobban tud reagálni hallgatói pillanatnyi helyzetére. A vizsgák uegszervezésénél neu szabad figyeInén kivül hagyni a vizsgáztató kifáradását. A vizsgák sokkal jobban kifárasztják az oktatót,aint az előadások. Az állandó megfeszített figyelem, a hallgató teljesítményének elemzése és értékelése gyorsan kifáraszt. Éppen ezért a vizsgák ideje alatt a vizsgáztatót lehetőleg ne bizzuk meg fárasztó iskolai feladatokkal. A vizsgaidőszakban mindent alá kell rendelni annak a feladatnak,amely a tanári hivatás egyik legfelelősségteljesebb munkája. A vizsgák értékelése. Valamennyi tanszék feladata,hogy ne csak a vizsgák eredményeivel foglalkozzék,hanem saját oktatási munkájának eredményeivel is,hiszen.a vizsgákon rendszerint az oktatás hibái is jelentkeznek. A vizsgáztatás módszereinek rendszeres értékelése alapvető feltétel,a tanszék oktatásmódszertani munkájának a megjavitásában. A vizsgák eredné— nyoit nem szabad mechanikusan értékelni,és nen szabad egyszerű szésszerűséggel elintézni. Az átlagos jegy semmilyen körülmények között nem tükrözi a hallgató valódi előmenetelét,sőt bizonyos fokig torzíthatja is. A vizsgák eredményét azért is értékelni kell,mert a vizsgáztatás gyakorin-4 1 *• é 4 Sfc.sz.: 545/1966. K.s 45 péld. lg.
