Szegedi Tanárképző Főiskola - Főiskolai Tanács ülései, 1966-1967, Szeged
1966. november 30., rendes ülés
A vizsgázás és vizsgáztatás néhány lélektani kérdése E kérdés pedagógiai problémáit a Neveléstudományi Tanszék fejti ki, ezért arra törekedjünk, bogy az ember szempontjából, pszichológiai oldalról világítsuk meg a kérdéseket* I. A vizsgákat.pszichológiai szempontból az emberi kapcsolatok közé sorolhatjuk* Az utóbbi időben mind a szociológia, mind a pszichológia elég széleskörűen vizsgálja az emberi kapcsolatokat о Ezeket rendkivül sok szempont szerint lehet felosztani, talán leglényegesebb ezek közül a perszonális és a nonperszonális kapós ólat • A vizsgáztatás, illetve a vizsgázás a perszonális kapcsolatokhoz sorolható és az emberek széles skálájára kiterjedő kapcsolat, hiszen nemcsak diákok, felnőttek, sőt oktatók is vizsgáznak. A vizsgázás ténye egy sajátos idegfeszültségbeli állapot, egy sajátos stress-helyzet lehet. Az olyan stressel járó tevékenység, amely végérvényesen lezárul, vagy sikeresen zárul, pihenésre készit elő, ha viszont nem zárul le megnyugtatóan, vagy rosszul zárul, továbbtartó feszültséggel jár. Nem szabad tehát az amúgy is meglévő izgalmakat - amit minden vizsga természetszerűen kivált, - még mesterségesen szitani. A vizsgázás hatását egzisztenciális problémák is sulyosbithatják, melyek vagy most, vagy a közeljövőben, vagy esetleg a későbbiekben anyagi, erkölcsi károsodást jelenthetnek. A tanulmányi eredméi$ytől függ ugyanis az ösztöndij, a diákotthon, esetleges évismétlés, sőt végső fokon a pálya végleges elhagyása, illetve az ettől való eltiltás is. Érthető tehát, hogy a vizsgázó helyzetét erkölcsi problémák is sulyosbitják. Mindezek együtt határozzák meg a vizsgázó pszichés helyzetét. II. A vizsgázás sajátságából fakadóan egészen különböző helyzetben van a vizsgázó és a vizsgáztató. Stsz. s 551/1966. K. 45- péld. lg.
