Szegedi Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1945-1946, Szeged

1946. június 23. tanévzáró ünnepi ülés

(oV>

érte azt, hogy a gyógyulás rendjén ossz etapadó, de fel- felnyiló sebajkak között kiömlő csamokviz eltávoahatóttá kis szivárványzsilipen át anélkül, hogy azt magával kellett volna ragadnia, mint az az egészében meghagyott Írisznél történni szokott volt Ez az egyszerű változtatás, meg a ma is használt keskeny Graefe-kés

megalkotása oly mérvben javitotta meg a gyógyulási eredmény’eket, hogy a vesz

teség 1/2 %-ra esett le, s ezzel a hályogkivonás örökre megnyerte a csatát. I«tolást, vagy lehajlitást ma

nem is végezünk.

lég egy javulási lehetőséget tartogatott a sors a hályogmütétek tekintetében. Ez a következő volt.

A hályogkivonásoknál a sebkészités, esetleges szivárvány kimé tsz és után a lencse tokját hasitják meg, hogy tartalmát aztán a s2em belsejéből kinyomják. A visszamaradó tok átlátszó és a látást nem zavarja, viszont jelenléte a műtét alatt az üvegtest előesését - köznyelven a szem kifolyását - akadályozza. Elég gyakran előfordul azonban az, hogy a visszamaradt lencsetokon az elülső tok háuv sajtrétege burjánzani kezd, hátraterjed a sima hátsó tokra, s azt egyenetlenné, hepehupássá teszi, aminek torz fénytörés és rossz látás lesz a következménye. A szép eredmény el-18