Szegedi Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1945-1946, Szeged

1946. június 23. tanévzáró ünnepi ülés

-vész, s az csak ezen utóhályog áthasitásával vagy kivonásával adható viszsza, szóval uj műtétre van szükség.

Ez a "tokból" való kivonás hátránya.

Ha azonban sikerül a hályogos

lencsét tokostul kivonni, akkor ilyen utóhályog fejlődésére nem kerülhet sor, s az egy műtéttel elért jó eredmény végleg megmarad. A szürkehályog gyógyítás további fejlődésének ezen a vonalon kellett tehát folytatódnia, s a megoldást a XX.század szemészei hozták meg, szép láncban folytatva XVTTT.századbeli nagy elődjük munkáját. A laikus számára érthetetlen bő részletezést elhagyva csak annyit mondok a kérdés megvilágítására, hogy sikeres apróbb próbálkozások után az első nagyszámú tokos kivonást Smith indiai angol katonaorvos a felvágott szemre gyakorolt egyszerű nyomással, a hátulról visszaforduló vis a tergoval folytatta le, ezzel a nyomóerővel szakittatva el a lencse függesztő szálait, s hogy utána mások ezeket a szalagokat kis eszközzel szakították a lencse körül el, ismét mások arra térték át, hogy a lencse tokját ragadják meg különböző alakú olyan csipőkkel, amelyek fognak ugyan, de nem szakítanak, s ennek segítségével csúsztatják ki, síkjában meghagyva, vagy húzzák ki alsó felével felfelé bukfenceztetve tokostul a lencsét. Spanyolországban Earraquer parányi szívó tárcsával tartja--------------------------------------------------- — ——------------- ——------------------------------------------------------------------19