Szegedi Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1945-1946, Szeged

1945. november 22. III. rendes ülés

s mint facultas, egyetem, tehát össze­ség, jó példával járunk elöl, mások is követnek minket, s siettetjük a boldo­gabb békés világ eljövetelét. Vele egy­idejűleg öregbitjük egyetemünk jó hir­­nevé t. Az Isten áldása legyen munkátokon." A Jog- és államtudománvi Kar dékán­ja a következő beszédben köszöni meg a rektor üdvözlését. "Tekintetes Egyetemi Tanács! Rector Magnifice! Teljesen átérzem annak a pillanat­nak ünnepi voltát, amely eltölthet va­lamennyiünket akkor, amidőn annyi küz­delem és forgandó esély átélése után végre jog szerint is elfoglalta helyét a Jogi és államtudományi Kar a szegedi egyetemen. Hálát mondunk Istennek, hogy ezekben az itéletes, értékeket emésztő időkben a mi ügyünket megoltalmazta és a hontalanoknak működési létalapot biz­tosított s ugyanezzel egy csonka egye­temet, az elhagyott Alma Matert teljes­sé tette, az irgalmatlanul súlyos idők­ben az ilyen felszabadító és reményt­­keltő sikereknek örvendeni kell. Örömünk azonban önző' és silány vol­na, hogyha nem mondanánk szivünk mélyé­ből jövő köszönetét azoknak, akik a kö­zös törekvéseket sikerre vezették. A szavak néha megvetendően szegényesek. Ezt érzem most, amikor törekvéseink legéberebb és legkészségesebb oltalma­­zójáról és élesztőjéről: jelenlegi Rek­torunkról egészen külön lapon emlékezem meg^ tudatosan küzdők ugyan a személyi kultusz - bizonyára általa legjobban elitéit- túlburjánzása ellen. De val­lom, hogy engedelmeskedni kell az i­­gazság és a jó ügyek kötelező kultuszá­nak. Ez pedig azt üzeni, hogy a ténye­ket fedetlen arccal szemléljük s mint ilyenek világosságot vetitsünk a mi jó ügyünk legállhatatosabb előmozditó­­jára. Purjesz Béla volt az-, aki már 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom