Szegedi Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1945-1946, Szeged

1945. november 22. III. rendes ülés

.csaknem 11 hónappal ezelőtt felvetettte a legilletékesebb tényező: az akkor már miniszternek dezignált gróf Teleki Géza előtt a szegedi egyetem rég fájó sebének: csonkaságának orvoslás-módját és - pedig azt, hogy a Kolozsvárról kijött tanárok együtteséből - esetleg uj erők bekapcsolása utján is - Jogi Kart kell alakítani Szegeden. Az egyszerű igazság felismerésétől a megvalósulásig hosszú vcrlt az ut. alighogy befejeződött Budapest ostroma, Purjesz Béla már üzen a volt kolozsvári tanároknak és mihamar a Tanács is küldi a meghívásokat. Felvillan a hivatásvesztett elesettségben a tudomány-művelés hajlékának erőt sugárzó képe. A fölöslegesség önérzetrabló tudata helyett a megerősödött missziótudat töltötte el azokat, akiknek éppen ez a fény, világosság és melegség hiány' zott akkor a legjobban. A legnagyobb adakozók s egyben nevelők azok, akik a teendők tudatával és a misszió-érzés erősödésével ajándékozzák meg az embert. Ilyen adakozónk volt Purjesz Béla. A gondolat felvetése mindazonáltal csak kissé több lett volna a semminél, hogy ha nem társult volna hozzá a kivitelezéshez a korlátlan áldozatkészség és forrása: a spontán jó akarat.

A hegyhez kanyargós utak, nem egyszer keserves grádicsok vezetnek. Ilyen hegy ‘volt a mi ügyünk. És Purjesz Béla a grádicsokat szó nélkül vállalta. Az elegánsan adakozó, a jobb kezéről tudni sem akaró balkéz szemérmességével segitő ember attitűdével. Nem lehetett kérni időt, utazást, egyéb közbenjárást vagy effektiv segitséget Tőle anélkül, hogy minden póztól desztillált hangján

ne mondott volna "igen"-t. Az Ígéret -%

szigetéhez vezető és Skyllák meg Charibdiszek által szükségtelenül megnehezített útnak nem volt olyan szakasza, amelyben reményét veszítette volna.Ellenkezőleg: 0 tartotta a reményt azok-4