József Attila Tudományegyetem Természettudományi kar - tanácsülések, 1975-1976

1976. április 30., I. rendkívüli ülés

elsősorban a görbeelmélet területén; eredményei már akkor nemzetközi visszhangot keltettek* 1941-ben enge­délyt kapott arra is, hogy kisegitő tanárként a Budapesti Műszaki Egyetemen tevékenykedjen. A Grázban megszerzett doktorátusát a kolozsvári egyetemen honositották, majd ezt követően 1943-ban a műegyetemen magántanárrá habili­tálták. 1944-ben az ellenállási mozgalomban való részvétele miatt koncentrációs táborba vitték, majd onnan vissza­térve egy budapesti gimnázium igazgatójává nevezték ki. Ezután Alexits György számára nehéz, eredményekben gazdag és a haladásért folytatott harcokkal teljes évek következtek. 1947-től 1948-ig közoktatásügyi államtitkár, 1948- tól 1949-ig a Tudományos Tanács főtitkára, majd 1949- től 1950-ig a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára volt. Ezekben a felelősségteljes állásokban Alexits György tevékenységével nagy mértékben hozzájárult jelen­legi tudományos életünk kialakulásához. Közben,1948-ban nyilvános rendes tanárrá nevezték ki a Budapesti Műszaki Egyetem III.sz. Matematikai Tan­székére, a Vegyészmérnöki Karra. E tanszék vezetője volt 1967-ig. 1948-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, majd 1949-ben rendes taggá választották. 1951-ben a Kossuth-dij II., majd 1970-ben az Állami Dij I. fokozatával tüntették ki. Ezeken kivül számos hazai és külföldi kitün­tetés tulajdonosa. 1967-től MTA Matematikai Kutató Intézet Valósfüggvénytani Osztályának osztályvezetőjeként tevékeny­kedett az 1969-ben bekövetkezett nyugdijbavonulásáig. Jelenleg a MTA Matematikai Kutató Intézet tudományos tanácsadója és az Acta Mathematics Academiae Scientiarum Hungaricae folyóirat főszerkesztője, Alexits György akadémikus az emlitett országos jelen­tőségű, nagy elfoglaltsággal járó és sok energiát lekötő tudománypolitikai és tudományszervezési feladatok mellett is jelentős tudományos kutató tevékenységet folytatott. Már a negyvenes évektől kezdve kutató tevékenysége mindinkább az approximációelmélet, az általános ortogonális sorok, a Fourier- és az ortogonális polinomsorok területére

Next

/
Oldalképek
Tartalom