József Attila Tudományegyetem Természettudományi Kar tanácsülései, 1973-1974, Szeged

1974. április 26., IV. rendes ülés

tatás! Igények teljesítése jelentős mértékben nehezíti főleg a Számítástudományi Tanszék munkáját.

A bizottság megvizsgálta az egyes szakokon folyó számítástudományi oktatás problémáit /1/a, b, c, d/, a számítástudományi kutatás helyzetét /2/, a Kibernetikai Laboratórium és a Számítástudományi Tanszék viszonyát /3/» valamint a Természettudományi Kar tanszékeinek és a Kibernetikai Laboratóriumnak a kapcsolatát /4/.

1. A számítástudományi oktatás helyzete

a. A programtervező /ötéves/ és a programozó /hároméves/ matematikus oktatás kérdései

A programtervező matematikus képzés célja, hogy olyan szakembereket képezzen, akik alkalmasak számítóközpontokban felmerülő software feladatok elvégzésére, számítóközpontok vezetésére, Magyarország által az Egységes Számitógép Rendszer /ESZR/ keretében vállalt software tervek megvalósítására, valamint a különböző tudományterületeken a számitógép alkalmazási lehetőségének felkutatására, s ezeken a területekn a számitógép mind szélesebb körű alkalmazására. Ez megköveteli, hogy matematikusaink a matematika alaptárgyaiban és a számítástudományi tárgyakban alapos és színvonalas képzésben részesüljenek.

A programtervező matematikus hallgatóink érdeklődésük vagy beállitottságuk szerint két csoportba sorolhatók. Vannak olyanok, akik a tiszta elméleti Alasszikus és modern/ matematika iránt vonzódnak, és varrnak akik a számítástudományi tárgyakat kedvelik, azokból érnek el jó eredményeket és a "tiszta elméleti" tárgyakból gyengébbek. Törekedni kell arra, hogy a programtervezők között minél több elméleti matematikához jól értő matematikus jelölt legyen, mikent az is hasznos lenne, ha elmeleti érdeklődésű matematikus hallgatóink nagyobb érdeklődést tanúsítanának a gyakorlati kérdések iránt. Ehhez elsősorban a gyakorlatokat, speciális kollégiumokat kell vonzóbbá, színvonalasabbá tenni /hasznos lenne például a formális nyelvekről speciális