Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1961-1962, Szeged
1962. május 2., IV. rendes ülés
'S. S7X. ■ /^7. iatr*^7&'lLoQ-. Szegedi Tudományegyetem Tex'mé^io^+uciLcmányi Kara Tisztelt Kari Tanács! A Természettudományi Kar intézeceiben dolgozó, tudományos fokozattal nem rendelkező oktatók és kutatók helyzetére vonatkozólag, az intézetek vezetőitől kapott Írásos információk felhasználásával, a következő áttekintő képet nyújtom. A közölt adatok taüusága szerint, a Karunk területére eső 18 intézetben 80 olyan oktató és tudományos kutató foglalatoskodik, akinek ezidőszerint tudományos fokozata nincsen. Ebből 27 önálló aspiráns, 4-9-nek egyetemi doktori fokozata van, 6 a doktori értekezését elkészítette. Ezek a számok és a fent megadott tájékoztató mindenkit maradék nélkül meggyőzhetnek arról, hogy intézeteinkben egy tekintélyes és lelkes fiatal oktató gárda van kialakulóban, amelytől a közeljövőben, mind a pedagógia, mind a tudományos kutatómunka vonalán sok értékes és haszn®s eredményt lehet várni. Köztudomású dolog, hogy tetőzőnek mondható káderekben nemigen bővelkedünk, de arányla^osan sok olyan jól képzett oktatónk és tudományos kutatónk van, aki a káderutánpótlás szempontjából már a közel jövőben is komolyan szóba jöhet, aki a kellő önállóság birtokában közmegelé** gedésre fogja ellátni a Kar egyik-másik intézetének a vezetését és irá*nyitanl az oktatói és tudományos tevékenységet. Én ezt olvasom ki a megküldött jelentésekből és ezt következtetem a más oldalról szerzett tapasztalatok és információk tekintélyes láncolatából. A tudományos közlemények és előadások, amelyek mind komoly, fáradságos, eredményes és odaadó munka árán kellett, hogy megszülessenek, bennem azt a hitet és azt a szilárd meggyőződést alakították ki, hogy Karunk intézetei, mind oktatói, mind kutatói vonalon, jó utón haladnak. Meggyőződésem, hogy nekünk, akik lassan-lassan elvonulófélben vagyunk a küzdőtérről, nem kell attól félnünk, hogy intézeteink, amelyek kormányunk és államunk megértő gondoskodása révén mindig szebbek és gazdagabbak lesznek, a megfelelő oktató és tudományos vezetés hiányában a retrográd fejlődés htjára lépnek. Természetesen, mint mindenütt, hibát itt is lehetne keresni és találni, ez azonban nem az én hivatásom, és nem is az én tisztem. Azért vagyok egyetemi tanár, hogy jwmM a magam szakmájához értsek és azért vagyok ember, hogy emberi mértékkel mérjek. Ha a magam számára vindikálható határokon belül, a helyzet felmérésével kapcsolatosan mégis valamit mondani akarok, az legfennebb annak a tárgyilagos körvonalozására vonatkezik, hogy miben látom az okát önnek, a megítélésem szerint pezs gő tudományos életnek és esetenként mi volna az, amit véleményem szerint ennek a fokozása érdekében megfontolás tárgyává tehetnénk. A helyzet kialakulásában, nézetem szerint, igen fontos szerepe van a szervezettségnek, főleg pedig annak, hogy az egyes intézetek eléggé el vannak látva fiatal oktató- és tudományos kutató káderekkel. He ezen a téren a helyzet javításra szorul, minthogy esetenként valóban rászorul, akkor azt kellene komolyan fontolóra venni, hogy nincs meg az arány a fiatal kutatók száma és az egyes tudományágak között. Azok az intézetek, amelyek a megfelelő tudományág terjedelme, vagy a másik egyetemmel való oktatói kapcsolatuk miatt, nagyobb oktatói feladatot látnak el, több állással, és igy természetesen nagyobb számú fiatal oktatóval és kutatóval rendelkeznek. Ezeknek az intézeteknek sokkal könnyebb a szakmájuk területén több és jobb tudományos kádert kiképezni és tudományszakjuk számára biztosítani. Ezzel szemben azokban az intézetekben, Stencilszám; 523
