Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1959-1960, Szeged
1960. július 8., V. rendes ülés
- 8 -sill túlterhelés csökkentése érdekében mérsékelni kell, és ezt véleményünk szerint meg is lehet tenni a tudományos igények érdemi csorbítása nélkül olyan módon, hogy helyet biztosítunk megfelelő :'kötolezően választható ,< speciálkollégiumok számára. A Kar által kidolgozott tanterv3avaslat , amint azt a Művelődésügyi Minisztérium 29093/1960.III.sz. leiratában megjegyezte, reális lehetőséget nyújt a hallgatók túlterhelésének csökkentésére, és ezért ezt a tervezetet ‘mint irányzatában követendő példát1* a Minisztérium másolatban megküldötte a másik két tudományegyetemnek is. Karunk 5 oktatója ingja a Tanárképzési Tanácsnak, Tekintettel arra, hogy a tanárjelöltek gyakorlati képzésének döntő fontosságú része az egyetemi gyakorló iskolákban folyik, célszerű lett volna, ha az egyébként igen elismerésre méltó munkát végző Tanárképző Tanács már ebben a tanéVoen több figyelmet fordított volna az iskolai szakfelügyeleti munka fokozottabb ellenőrzésére. Történtek már próbálkozások a reform irányelveiben jelzett egyéb gyakorlati foglalkozások bevezetése terén is, igy pl. a matematika-fizika szakos hallgatók két alkalommal vettek részt a természettudományi ismeretterjesztő münka problémáival foglalkozó klubesten. 7« A hallgatók szociális ellátottsága. A Kar hallgatóinak létszáma 436, ebből 340 hallgató részesül valamilyen rendszeres pénzbeli támogatásban /tanulmányi ösztöndíj, szociális támogatás, népköztársasági ösztöndíj, társadalmi ösztöndíj/. 96 hallgató részben a szülők jobb anyagi helyzete, részben elégtelen tanulmányi eredménye miatt nem részesülhetett ösztöndíjban. A hallgatók anyagi ellátottsága, néhány esettől eltekintve, közepes. A hallgatók 15 %-a teljesen vagy félig árva, akik az egyetemtől kapott pénzbeli vagy természetbeni juttatásból élnek. Vannak, akik otthonról semmi anyagi segítséget sem kaphatnak, mivel szüleik nyugdíjból vagy aránylag alacsonyabb fizetésből nem tudják támogatni gyermeküket. Ezeknek a hallgatóknak a számára a szociális támogatás és az ösztöndíj még a legszerényebb kéretek között sem mondható elegendőnek, mivel eb bői az összegből tankönyveiket, ruházatukat és étkezésüket is biztosítani kell. Nagy gondot okoz a Diákjóléti Bizottságnak a sikertelenül vizsgázó hallgatókon való segítés, mert ezek a hallgatók — kivéve a munkásparaszt származásuakat — semmilyen rendszeres pénzbeli támogatásban nem részesülhetlek. Néhány hallgató nehéz anyagi helyzetén /ideértve azokat a munkás-paraszt hallgatókat is, akik több tárgyból megbuktak/ úgy igyekezett a Diákjóléti Bizottság segíteni, hogy továbbtanulásukhoz a rendkívüli segélyből biztosította a megfelelő összeget. Több hallgató részesült a bukottak közül ingyenes menzakedvezményben is /napi kétszeri étkezés/. A Művelődésügyi Minisztérium 1958-ban kiadott rendelete értelmében az egy tárgyból bukott munkás-paraszt hallgatók részére — az utóvizsgaidőszakban letett sikeres utóvizsga után — pénzbeli támogatás juttatható. Ez a kedvezmény azonban csak az 1959-60. tanév befejezéséig volt biztosítva. Kívánatos lenne a Művelődésügyi Minisztérium figyelmét felhívni arra, hogy ezt a kedvezményt a továbbiakban is adja meg, mert különben az utóvizsgázó munkás-paraszt hallgatókat anyagi szempontból is igen nagy probléma ele állítjuk. Stencilszám; 6794.
