Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1955-1956, Szeged

1956. február 15., III. rendes ülés

- 2 -dacára, hogy kevés intézet foglalkozott olyan intenziven és behatóan a hallgatókkal, mint a Bolyai Intézet. Sajnos a Rákosi-ösztöndijasok sem értek el olyan eredményt, amely a Rákosi-ösztöndijasokhoz méltó lett volna. Közülük Papp János, aki parasztszármazású szakérettségis és a szakérettségin elért eredménye alapján lett Rákosi-ösztöndijas, 3,76 átlageredménnyel végzett. Gobi Erzsébet ellenben, aki szintén nagyon szépen emelkedett, mindenből 5-ös, tehát kitűnő. Péri Zsuzsa ugyancsak 5-ös, Németh Margit 5-ös, Adorján Piroska tartja a jelest /4,61/. Novák Ákos jeles alá csúszott 4,33-al, Bartók Mihálynak 4,8 az átlaga. Felmerült tehát a kérdés, hogy mi legyen a gyengébb eredményű Rákosi-ösztöndijasokkal, elsősorban Papp János szakérettségis parasztszármazásu hallgatóval, aki 3,76-ra esett le? Tekintettel arra, hogy Rákosi-ösztöndijat csak az év elején lehet adni, és miután szakérettségiről jött, esetleg az ösztöndíj elvonása nála jelentős törést idézne elő, ezért tekintettel származásara és Kalmár professzor reményére, - nála 4-esre ment - talán hagyjuk meg neki az év végéig, hátha sikerül hátrányait behoznia s jeles eredményt elérnie.

Kalmár professzor: Ehhez a dékáni véleményhez csatlakozom. Papp elvtárssal az a helyzet, hogy a szakérettségisek közül kétségtelenül a jók közé tartozik, de nem volt olyan kiemelkedő, hogy érdemes lett volna neki Rákosi-ösztöndi jat adni. Ha közöljük vele, hogy pótolja hiányait, akkor remélhető, hogy megjavul a tanulmányi eredménye. Tehát -várjunk legalább egy félévet. Az első évesek közül nálam összesen 5-en buktak meg, ami nem sok a múlthoz képest. Első vizsgájuk január elején volt analízisből, előtte hazamentek és nem sokat tanultak. A javítón egy hallgató elment a vizsgák előtt, a másik megbukott és lemorzsolódott, szerintem nem is lehetett rajta segiteni, mert a többi tárgyból is elbukott, teljesen képtelen matematikát tanulni. Ezeknek kivételével a többiek a javítóvizsgán átmentek és tényleg időhiány származott abbói, hogy hazamentek a vizsgák előtt. Ezen valahogyan segiteni kell, a vizsgaidőszakot ne kezdjük január elején. A IV. éveseknél sokkal súlyosabb a helyzet. Egész évben sirtak, hogy sok a vizsgájuk, de pl. az én konzultációmra egyszer jött el nagynehezen két ember. Remélem az államvizsgára fel fognak készülni. Ellenkező esetben attól félek, hogy az államvizsgán mé^ több bukás lesz.

A IV.éves csoportot mégegyszer be kellene hivnia a Dékán elvtársnak és megmondani, hogy ezután komoly munkát végezzenek. Négyen halasztást kértek, de kérem, hogy minél előbb vizsgázzanak le, ha pedig nem tudnak, akkor ismételjék meg az évfolyamot. A negyedéven határozottan a szorgalom hiánya és a kampány-munkára való épités volt a hiba.

Rédei professzor: Az I.éves szakérettségis hallgatók 3 körüli eredménnyel vizsgáztak, úgyhogy egészen biztatónak mondható az eredményük. A szakérettségisek gyengébb előképzettségük miatt képtelenek voltak jobban elvégezni félév alatt a rájuk váró munkát, a tanársegédek, adjunktusok, gyakorlatvezetők kitűnő munkája mellett is. Remélem, hogy a jelenlegi I.éves szakérettségis hallgatók nagyon jól fogják végezni tanulmányi munkájukat.

Dékán: Közvetlenül a vizsgák előtt karácsonyi szünet volt. Az egyetemi :fSnacsülésen megemlítettem, hogy a Kar amellett van, hogy az őszi szü-^ hét megzavarja a hallgatókat. Érdekes, hogy a többi Kar, sőt a minisztérium képviselője is, élénken tiltakozott a megállapitás ellen és azt mondotta, hogy az őszi szünet a lehető legjobb hatással volt mindenütt a hallgatókra, — ez az első ellenkező megállapitás — mondotta. Mindenesetre megígérte, hogy a minisztérium alaposan megvizsgálja a dolgot. Ebben, a félévben vezettük be a Karon a patronálás módszerét. Ezt bejelentettük a rektorátusnak és az oktatószemélyzettel már tartottam e^y megbeszélést, hogy ezt a jól bevált módszert a második félévben meg fokozottabb erővel folytassák. Ez társadalmi munkájuknak egyik kiemelkedően fontos