Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1955-1956, Szeged

1956. február 15., III. rendes ülés

része. A tanszékvezetők hogyan látják a patronálási munka eredményét? Konstatálták-e ők is, hogy a munkás-paraszt hallgatókkal való közelebbi foglalkozás lenditett-e azok tanulmányi eredményein?

Fodor professzor: Nálunk két fiatal tanársegéd végezte ezt a munkát: Halmos Miklós és Dobó Pál. 7-7 hallgatót patronáltak és ezeknek általában féljeggyel emelkedett az osztályzatuk. A hallgatók igen jó néven vették ezt a támogatást, úgyhogy a tanszéki értekezleten éppen ezen érdemeikért javasoltuk ezt a két fiatal tanársegédet jutalmazásra, mert ezt a munkát jól végezték. Ez a munka ténylegesen egy jó módszer alkalmazását is jelentette, amit Írásban is részletesen kifejtettem.

Dékán: Mindegyik jelentés azt tükrözi, hogy a tanszékvezetők általában pozitívan értékelik a patronálást olyannyira, hogy a nem munkás-paraszt származású hallgatók részéről merült fel már ilyen igény. Sajnos azonban, jelenleg annyi fiatalunk nincs, hogy ezt meg tudnánk valósítani.

Kalmár professzor: Én is úgy látom, hogy a patronálási intézmény bevált és fenn kell tartani. Azonban meglátszott, hogy kit,melyik intézetből patronáltak, mert igaz, hogy a patronusnak kötelessége volt az illető egész tanulmányi munkájával foglalkozni, de azért mégisjnagyobb súlyt kapott az illető tárgya. Nem lehetne-e megvalósítani, hogy egy matematikus és egy fizikus patronust kapjanak a matematika-fizika szakos hallgatók?

Dékán: Ne felejtsük el, hogy a tudományos munkára is nagyobb súlyt fektettünk a múlt félévben, úgyhogy ezt nem merném megcsinálni.

Fodor professzor; Talán inkább a szakmai sovinizmust próbáljuk leszerelni az asszisztenseknél. Nem szükségszerű, hogy főtárgyat lásson el az a tanszék, ahonnan a patronáló asszisztens adódik.Ha kellő módon tudatosítjuk a patronálókban, hogy ne egy tanszék szemszögéből nézzék a kérdést, akkor áthidaljuk ezt a szubjektív nehézséget. Ilyennel már sokszor találkoztunk, de nálunk sikerült megszüntetni. Főként harmadéveseket bíztak a mi tanszékünk egyik tanársegédére. Persze a matematika-fizika szaknál komplexebb a kérdés, de meg kell magyarázni, hogy nem szabad ilyen egyoldalúan felfogni a dolgot.

SZc

Kalmár professzor: Együttműködésnek kellene lenni a különbözőc'patrónusok kozott.

Dékán: Ez meg is van. Ők maguk hívták fel a figyelmet ennek az uj methodusnak egy par hiányosságára, amelyeken rögtön segítettünk is, úgyhogy a második félévben már sokkal eredményesebben fog az menni. Remélem^ hogy másfél héten belül lezajlanak a pótvizsgák és a bukások ijesztő aranya lehetőleg módosulni fog Karunkon.

Horváth János: A harmadéves fizika-matematika szakosoknál az egyik hallgató, aki különben az összes tárgyból, beleértve a marxizmust és a honvédelmi tárgyakat is, egészen jól vizsgázott, a pedagógiából megbukott. Erre felfigyeltem és sajnálattal tapasztaltam, hogy általában a jó hallgatók pedagógiai jegyei igen rosszak. Átnéztem az évfolyam statisztikáját a különböző tárgyakból és kiderült, hogy a pedagógia átlaga mélyen a többi átlag alatt marad. Más évben azzal indokolták ezt, hogy a pedagógiát kevésbé vették komolyan a hallgatók, nem tekintették komoly tanulandó tárgynak. Viszont éppen ennél az évfolyamnál tapasztaltuk, hogy a szakdidaktikához való viszonyuk fizikában meglehetősen jó és nagy érdeklődést tanúsítanak a szakköri foglalkozásokon is a szakdidaktika iránt. Felettébb gyanús, hogy mégis ilyen rossz eredményt értek el pedagógiából.