Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1955-1956, Szeged

1955. december 14., II. rendes ülés

í- sz«melléklet a .jegyzőkönyv pontjához.

Tisztelt Kari Tanács!

i

A felett, hogy kötelessége vajon az Egyetemnek oktatómunkája mellett nevelni is és hogy ez a nevelés milyen célokat szolgáljon, ma már nem vitatkozunk. Tudjuk és valljuk mindannyian, hogy a nevelés elválaszthatatlan az oktatástól, hogy célunk nem csak jó szakembereknek, de a marxizmus-leninizmus szilárd bázisán álló, hazájukat szerető, a szocializmus építésében meggyőződéssel résztvevő, öntudatos fiatal szakemberek nevelése.

Az a tanár nevet meg nem érdemlő - igaz, hogy szakjaink területén régebben sem túl gyakori - tipus, mely jegyzetét vagy tankönyvét olvasta fel órája alatt s ez időn túl az ifjúság számára, de sokszor az Egyetem falain belől sem volt' megtalálható, ma egyáltalában nem ismert. Azt viszont tudom, hogy Karunk Professzorai és asszisztensei jóval többet foglalkoznak fiatalságunkkal, mint amennyi a kötelező óraszámuk, mert nagyon jól tudják, hogy az állandó kontaktus, a személyes ráhatás a legnagyobb nevelőerő.

Közelmúltban Karunk két tanszékének oktató-nevelőmunkája vizsgálatát végeztem és beterjesztett jelentésemre azt a bírálatot kaptam, hogy tömjénezek a két tanszék oktatóinak. Nyugodtan állíthatom, hogy csak a való tényeket rögzítettem és hogy ezek a tények oktatógárdánk jó munkáját dicsérték, annak csak örülhetünk.

A márciusi határozatok, az éveleji rektori értekezlet Egyetemeink egyik legfontosabb feladatául a nevelés kérdését tűzte ki. Evvel a kérdéssel foglalkozott a rektori oktatási osztály rendezésében két ankéten. Egyetemünk oktató személyzete. A nagy érdeklődés, a szépszámú és érdekes hozzászólások igazolják,, hogy a probléma valamennyiünk egyéni problémája is, mely mindegyikünket állandóan és behatóan foglalkoztat.

Félévünk kezdetén megkértem minden Prof ess zo ^/.társamat, majd külön e célból összehívott gyűlésen az asszisztencia magjait, hogy viseljék az eddiginél is jobban szivükön a hallgatóság szakmai és politikai fejlődésének kérdését, foglalkozzanak mentői többet a fiatal munkás-paraszt és szakérettségis hallgatókkal a fentiek értelmében.

Nevezett hallgatóinkat 4-8-as csoportokba osztva,egy-egy fiatalabb oktatónkhoz osztottuk be, ki köteles velük nemcsak szakmailag foglalkozni, belpolitikái és erkölcsi fejlődésüket is állandóan figyelemmel kisérni. Általánosságban a kiválasztott oktatók ezt a megbízatást ko-_ molyán vették és felelősségük tudatában foglalkoznak csoportjuk _tagjaival . Kérem őket most erről a helyről is, hogy a vizsgaidőszak közeledtével fokozzák buzgalmukat és törődjenek az eddiginél is többet a reájuk bízottakkal.

Örömmel jelenthetem, hogy a hallgatóság fegyelme kiélégitő.^Viselkedésük fegyelmezettebb, megjelenésük rendesebb, jobban megbecsülik a kozva gyónt, mint a múlt években, óramulasztások, késések száma a múlt évi átlagok alatt marad. Az ez évben először engedélyezett őszi szünet alkalmával mindössze Karunk’ négy hallgatóját kellett^felelősségre vonnom és büntetnem, mert önkényesen meghosszabbították a szabadságot.

Ezt az alkalmat ragadom meg,hogy kifejezzem min# a magam,^min# azon Professzor társaim véleményét, kikkel alkalmam volt e témáról beszélni,