Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1954-1955, Szeged

1954. december 22., IV. rendes ülés

ugyanazt a bizottságot, amely előtt az illető aspiráns elővizsgáját letette, s a bizottság egyik tagja Rédei László kartársunk, csak Budapestre való felutazása után kapta meg a hirt, hogy a debreceni rektor a "kültagokból’» is álló bizottság "idegen területen" való működését nem • engedélyezi /az idézőjelbe tett kifejezések, a helyzet élesebb jellemzésére, tőlem származnak/. Ezzel szemben az idén Ötvös László szegedi kémikus aspiráns összevont szakmai kandidátusi vizsgáját Budapesten tette le, méghozzá a TMB rendezésében, a Szegedi Tudományegyetem tudta nélkül, egy olyan bizottság előtt, amelynek az aspiránsvezető Bodor Gábor professzoron kivül csak budapesti tagjai voltak. Azt hiszem, ennyi példa elég annak a véleményemnek alátámasztására, hogy az aspiráns-vizsgák szervezésében ma anarchia van, amelyet sürgősen meg kell szüntetni. Ezt és a hasonló egyéb problémák tisztázását egy, csupán az OM részéről kiadott utasitás azonban nem érheti el teljesen. Hiszen az OM és az Akadémia feladatainak elhatárolása nélkül, továbbra is előfordulhatnak az Ötvöséhez hasonló esetek, amikor a TMB "orozva" levizsgáztat valakit, akit az egyetemnek kellene, vagy megismétlődhetnek az olyan, nem éppen épületes jelenségek, mint az,„hpgy egy aspiránsjelöltet a TMB és az OM 4-5 leiratban váltakozva holprett, hol pedig nem vett fel aspiránsnak.

Az aspiráns-felvételek bonyolult és véleményem szerint nem kellően szabályozott kérdésére itt nem térhetek ki, azt azonban meg kell emlitenem, hogy az idei felvételek minden Ígéret ellenére nemcsak hogy nem történtek meg idejében, t.i. a végző hallgatók szétosztásával együtt, hanem októberig elhúzódtak, ügy látszik, hogy a végző aspiránsok szétosztása sincs még kellően szabályozva. így történhet csak meg az, hogy végzett aspiránsok hónapokig várnak elosztásukra és közben csak aspiráns! ösztöndíjukat folyósítják számlikra.

Az aspiránsfelvételekkel kapcsolatban meg kell még emlitenem azt, hogy az aspiráns felvételével együtt megkapja tárgykörét. Ez a tárgykör azonban hol nagyon tág, hol meg nagyon szűk. így megítélésem szerint nincs összhangban"az, hogy az egyik aspiráns tárgyköre "szerves kémia", a másiké "A- gerinctelenek idegszövettana"» Az természetes, hogy a disszertáció majd egy, rendszerint szűk témakörből fog készülni, azonban a tárgykörnek már a felvétel alkalmával való leszűkítése az aspiránst túlságosan egyoldalú képzésre ösztönözheti. A felvételi értesítésen az aspiránst felhívják, hogy készítse el a munkatervét a megküldendő "kandidátusi minimum" alapján, ezt azonban nem küldik meg, még az olyan tárgykörökből sem, amelyekből kandidátusi minimum meg van állapítva, még kevésbbé persze azokból, amelyekből nincs. Ez azután a munkatervek elkészítését természetesen zavarja, A Karon munkaterveket többen nem is adtak be, mig fel nem szólítottuk őket, hogy a kandidátusi minimumra nem várva adják be a munkatervüket. Meg kell azonban mondanom, hogy a munkatervek beadása és dékáni jóváhagyása a jelenlegi gyakorlat szerint meglehetősen formális. Hogy újra csak a fentemlitett esetre hivatkozzak, hogy bírálja el a dékán érdemileg egy olyan aspiráns munkatervét, akinek tanulmányai első évétől kezdve az "gerinctelenek idegszövettan" köré csoportosulnak?

Fájó az az uj rendelkezés, amely az aspiránsoknak eddig adott könyvsegélyt megszünteti. Legalább annak kellene módját találni, hogy azoknak az aspiránsoknak, akik a kilátásba helyezett könyvsegély reményében már egyes könyveket maguknak megvettek, kiadásaikat két-háromszáz forint erejéig ezalkalommal még utólag megtérítsék.

Teljesen -rendezetlen a laboratóriumban dolgozó aspiránsok laboránsainak a kérdése. Egyszer már tisztázni kellene, jogos-e az aspiránsoknak laboránsigénye, s ha igen, kinek kell erről gondoskodnia. Aspiránsaink egjrbehangző véleménye szerint munkájukat a jelenlegi helyzetben a laboránshiány igen kedvezőtlenül befolyásolja. Panaszolják azt is, hogy nem jutnak munkaköpenyhez.

Az aspiránsok képzése az egyetem két alapvető feladatának, az oktatásnak és a kutatásnak magasrendü szintézise. Kell, hogy e feladat teljesítését mindannyian szivünkön viseljük.

Szeged, 1954.december 13.

Szőkefalvi-Nagy Béla egyetemi tanár