Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1953-1954, Szeged
1953. december 16., IV. rendes ülés
megjelent tanulmányok./ b/ iiendozerező faldolgozásban. 1956-1955-Ig négy feldolgozásban jelent meg kizárólag külföldi, szaklapban /egy kivonat Gorka professzor buzdítására Pécsett a "Pannónia* szaklapban/* ’az életjelenségek rendszere“ c.munkája. ábben Kolozaváry tulajdonképpen egy methodikalj&unkát ad, melyben az életjelenségeket három fő csoportba osztja* egyszerű variációkra /persisteas jelenségek/} permutációkra /alkalmazkodásos jelenségekre, vagy plaszticitásokra/és végűi fejlŐdéses jelenségekre, azaz comb inatlókra. Hogy helyes utón jár, mutatja az, hogy 1950-ben Juénot és féry 1953-ban pedig Lozina-^oeynszky és még egy olasz kutató hasonló hármáé beosztásra jut és hogy Kolozsvár? methodikai dolgozatát orvosok bizonyos diagnosztikai elkülönítésekre már használják is. Munkáját két Ízben külföldi kongresszusokon is bemutatták. Ízt a nagy rendszerező és összefoglaló munkáját, melyben a thezis és antithezis dialektikus ellentétének /persistenéia és combimatio/ harcából kifolyólag adódó eredmények /plasztieitáa/ kidomborodnak, tulajdonképpen a több évtizedes variációs tanulmányai érlelték meg Kolozsváryban és megállapítható, hogy mig ihiliptschenko a uete let-féle törvényeket csak a singularis jelenségeké tartja érvényesnek /a csoportosokra a Vavilov-íéle sorokat véli helytállóknak/, addig kolozsváry a ^uetelet-féle törvényeket az összes életjelenségekre nézve érvényesnek véli. így jutunk el tulajdonképpen visszafelé menet kolozsváry variációs tanulmányaihoz, melyek a most Ismertetett munkájához az épitő téglákat szolgáltatták. a/ A pókok területén végzett variációs kutatásai a .*uetelet-féle módszerrel több érdekes és uj eredményt jelentettek. Á kár osak az, hogy ezek a munkák nem fejeződtek be. b/ A balanusok köréből már sokkal több adatot szolgáltatott, s ezek már komolyabb eredményeket is hoztak, ívájott arra,bogy a jelenben is vannak fajhasadások /fcétszáru görbék esete/, középérték szóródás-eltolódások, szélsőség A~ok kiugrása, stb... különösképpen rájött arra, hogy az árapályzóna lakó íflathamalusok magas fokú kidifferenciálódisa egy folyamatban lévő fejlődés következménye. 1937-ben megkezdett ezlranyu munkásságát 1953-ban a kanadai kutató* Cornwall be is igazolta, amennyiben a Chthamalidáknak legfejlettebb kialakulás« garat-feletti dúcában egy - a többi csoporthoz mért - igen magas koncentrációs állapotát mutatta ki szövettani alapon. Amit tehát kolozsváry a genetikában variációs tudomány alkalmazásával elért, azt Cornwall szövettani alapon be Is igazolta. Az Aeasták-ra vonatkozó variációs kutatási eredményeit a legújabb kiadású Bronn* "Gelassen u.Ordnungen des i’ierre* ichs” c. tankönyv Ktvette ábrástól »gyütt. Tengerbiológia. v' ' . é * * J ' V i* : a/ Monografikus feldolgozásban* A világtengerek minden tájáról származó nedyes-konzerváiésu Cirripedia anyag gyomortartalom vizsgálatai révén sok áj adatot szolgáltatott a Cirripediák táplálkozásbiologiájóhoz és esen keresztül általános tengerbiológiai eredményeket is kapott, izek az egyes fajok mélységben elterjedésére és biocönosisaira is rámutattak.
