Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1952-1953, Szeged
1953. január 21., V. rendes ülés
- 4 -kát végezni. Hogy milyen áldozathozatalra képes egy tárgynak a szefretete, azt mutatja, egy történelem szakra irányított II.éves hallgató esete, aki nagyon komolyan tanult azért, hogy átjuthasson a földtanra. Nekünk az a feladatunk, hogy jó szakembereket neveljünk, ezért az átirányítás helytelen s ez tálán még fokozottabb mértékben all fent a matematikánál. ( Kalmár professzori Tapasztalata szerint meglehetősen gyenge előképzettséggel jönnek egyetemre a hallgatók. A matematikai alapismereteikre az általános- és középiskolában kell megtanítani a diákot.Akinél ez az alap nincs meg, ott egy év alatt az Egyetem sem tud csodát produkálni. A hosszú vizsgáztatással kapcsolatban, amelyért bírálat érte, megjegyzi, hogy azért hosszúak a vizsgák, mert igyekszik a hallgatót áthúzni. A bukott hallgatók egy része nem azért bukott el, mert semmi képességük sincs a matematikához, hanem azért, mert elbizták magukat. Bizik abban, hogy a 29 bukás a javitó vizsgákon egyes hallgatók szép szereplését is eredményezi. Cseh István főelőadó: Kalmár professzornak az átirányítással kapcsolatos megjegyzését úgy értelmezi, hogy a Minisztérium bizonyos gátat vessen az átirányításoknak. Átirányítás - mint olyan - megszűnt. Viszont ha a hallgatót nem vették fel arra a szakra ahová kívánkozott, s tudomáséra jutott, hogy pl. Szegeden valamelyik szakon van még felvétel, kérte az oda való felvételét. Tehát a hallgató önként választotta az újabb szakot. Nem erőszakoltak senkit, hogy menjen matematikusnak, ha az illető nem akart. A szakérettségisekkel kapcsolatban az a helyzet^ hogy már a szakérettségis tanfolyamon történik előkészítés a későbbi szakra. A káderhiánnyal kapcsolatban megemlíti,hogy Kalmár professzor elvtárs már tavaly is említette, hogy uj káderek beállítása szükséges. A megfelelő állásokat költségvetésileg biztosították. De akkor, amikor átképzett nyelvszakosok is tanítanak matematikát s a középiskolai vonalon is hiányosságok mutatkoznak, nehéz probléma a középiskolai jó oktatókat onnan kivonni s az Egyetemnek átengedni. A Kállay-csoporttal kapcsolatban javasolja, hogy más csoporttal cseréljék ki egy részét s megfelelő átcsoportosítás esetén jobb eredményre lehet számítani. Kovács Ferenc: Azokat a tapasztalatait mondja el, amelyek tipikusak, amelyekről beszélni kell s amelyeknek következményeit le kell vonni. Meg kellett nézni a vizsgaelőkészitési munkát a vizsgák tükrében. A vizsgák a Természettudományi Karon - különösen a jeles vizsgák - jó munkára engednek következtetni. A mi rektori tanácskozásunkon állapítottunk meg pozitívumokat is és negatívumokat is a vizsgaelökészitésről. Pozitívuma a vizsgaelőkészitésnek, hogy a TTK. Karon a hallgatókkal való foglalkozás intenziv volt. Ennek az lett az eredménye, hogy a jó hallgatók eredményeiket a vizsgán még jobbá tették s végső fokon az eredmény közel 30 $-©s jeles vizsga. Ez határozottan pozitív eredmény. Ennek alapfeltétele volt, hogy a hallgatói létszámhoz viszonyítva jobb a tansegédszemélyzet száma, mint pl. a budapesti karon. A tanársegédek intenziv segítsége,a konzultációs munkálatok tették az eredményeket jókká. A másik probléma a feltűnően nagy számú bukások megvizsgálása. A Módszertani Bizottság jelentése aláhúzza az állandó intenziv foglalkozást, ugyanakkor egyes intézeteket elmarasztal. A jelentés adataiból megállapítható, hogy van tennivaló a Bolyai Intézetben. Az intézet igazgatójának meg kell nézni, mik azok az okok, amiknek eredménye ilyen nagyszámú bukás lett. Talán nemhasználtak ki bizonyos módszertani lehetőségeket? Igen helyesnek tartja azt az eljárást, hogy a vizsgákon elért eredmények kihirdetése alkalmával a vizsgáztató megbírálta a hallgatókat s megmagyarázta, hogy
