Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1951-1952, Szeged

10 az intézetben. Itt megint én vagyok a hibás, hogy én ezt nem vettem észre, Egyszer már ezek felmerültek még a.bölcsészkari időből. Az én szobámban az illetők kihallgatásával tartottunk egy vizsgálatot, de ezután olyan fogadkozással Ígérték, hogy most már teljes lesz a béke, hogy én ezután már teljes nyugalommal néztem intézetemet. Azután,ami­kor újra jelentkezett ez a diszharmónia, azonnal összehívtam az inté­zeti értekezletet. Ennek az értekezletnek jegyzőkönyvét az intézet ' minden tagja aláírta. Itt Pálmai azt mondta, hogy neki az az észrevé­tele, hogy ő nem kapott elég és megfelelő útmutatást a maga tudományos munkájának az elvégzéséhez. Erre azt feleltem: Az én segéderőim közül senki olyan részletes útmutatást nem kapott, mint éppen Pálmai,akinek írásban dolgoztam ki az útmutatást. Egyébként az Akadémiához irt je­lentését is együtt írtam meg Pálmaival. Úgy hallottam, hogy a földraj­zi intézetek között ezt találták még a legjobbnak. Pálmai egyszer már felemlítette az instrukcióadás hiányét, amit akkor erélyesen visszau­tasítottam. 8 most megint újra előhozta ezt a kérdést. Ezt aztán már igazán nem értem meg. Nem tudom mással magyarázni, mint hogy saját gyengeségét akarja mentegetni általa«. Ábrahám professzor: Vah-e tudományos munkássága Pálmainak? Prinz professzor: Másnak sincs sok. Dékán: Miért legyen 5 docens? Prinz professzor: Pálmai a docenturát, úgy mint az előadásokat is a ma­ga számára igényelte. Ezt anyagi kérdésnek fogtam fel és ennek következ­tében én engedtem az ő megkülönböztetendő kiemelésének a többivel szem­ben. Ez a két hiba az, amit én teljes mértékben elismerek, aminek nincs mentő körülménye más, mint legfeljebb túlságos engedékenységem és az, hogy ebben csak javadalmi kérdést láttam és ennek következtében tettem meg a javaslatot. Embereimet mindig pártoltam s ennek (.következtében be­látom, hogy talán kissé messze mentem. Dékán: Ez valóban helytelen volt. Wagner docens: A jelentésnek az intézet műszerekkel való ellátottságá­val kapcsolatos kitétele nem egészen helyes, mert bár nem a fejleszté­si terv szerint vagyunk ellátva,de a körülményekhez képest jól. A csil­lagászati órának az átadása már a múlt év folyamán történt, amikor Éliás adjunktus kérte tőlem az általános gazdasági földrajzot. Kérését azért teljesítettem, hogy kimutassam bizalmamat vele szemben, annál is inkább, mert neki csak 3 órája volt különben. Egyébként az a helyzet, hogy mindettől függetlenül éppen elég dolgom volt.A 4 óra előadás mel­lett sok időt töltök a tudományos kutatásaimmal az intézetben.­Az intézeti gyűlések januárig teljes rendben folytak. Azóta is voltak legfeljebb nem előre bejelentett intézeti gyűlések, hanem számtalanszor ad hoc összejöttünk valakinek a szobájában és letárgyaltuk a dolgokat.­­A bizottság helytelen információ alapján állapította meg, hogy az inté­zet dolgozói nem tudják a rayon-kutatásokbah a feladataikat. Miután a múlt év óta ez a kérdés nem változott meg, igenis tudják, igenis is­merniük kell egymás munkáját. Az Akadémiának küldött jelentésünk 1 hétig volt Pálmainál. Hogy nem ol­vasta el, az az ő hibája.- A kiértékelésről mindenkit külön-külön téjé­­koztattam.- Benedek Éva kiértékelése nagyon különös és nem helyt álló. Az adminisztráció szálai nem az ő, hanem az én kezembe futnak össze. A körözvények is hozzám érkeznek és igenis tudnak az intézet; tagjai mindent, ami ti ( tudni ok kell.- Az akadémiai biológiai szakosztály vona­lán nem vontam be a munkába se Pálmáit, se Eliást, mert nem éreztem bi­zalmat részükről velem szemben, az idegességet elsősorban .Pálmai és Éliás magatartása okozta. En nem tudok róla, hogy valamilyen bántódás érte volna őket. Mindent megkapnak, semmiféle elnyomásban nem^részesül­­nek. Megpróbálok mindenütt segíteni, ahol tudok. Ha megmondanám, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom