Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi kar tanácsülései, 1947-1948, Szeged
1948. április 21. VI. rendes ülés
4^0 mutatják. A módszer, amint a további vizsgálatokból kitűnik, nemcsak difenilaminos, hanem a Winkler-féle klórjódos, illetve brómjódos indikációval is jól használható. Ez valóban nehezen érthetővé teszi az előző szerzők ki nem elégitő eredményeit. A módszer nagy előnyéül szolgál, hogy olyan mérőoldattal dolgozik, amelynek tite® praktikusan állandónak tekinthető, továbbá,hogy a drága jód helyett olcsó anyagokat használ. Mivel a pályamunka egy igen éles és következetes logikával felépített dolgozat, amelyben a pályázó nagynevű szerzőknél megállt problémát visz sikeresen tovább és ezzel az analitikai kémia számára valóban jól használható és olcsón kivitelezhető módszert ad meg, tisztelettel javasoljuk, hogy a pályázónak felemelt jutalomdij külön elismerés mellett adassák meg. A tekintetes Kar iránt mély tisztelettel Szeged, 1948.április 21. Dr.Kiss Árpád s.k., dr.Szabó Zoltán s.k. egyetemi ny .r.tanárok." ) Kar a pályamunkát felemelt pályadijjal és külön elismeréssel jutalmazza. Dékán felbont ja a jeligés boritékot és megállapitja, hogy a pályamunka szerzője Csányi László III.éves vegyészhallgató. Ábrahám professzor a következő javaslatot terjeszti elő: "Mélyen tisztelt Kar! Az állattanból kitűzött pályatételre egy pályamunka érkezett. Gime: "Adatok Balatonalmádi és környéke Mollusca faunájának ismeretéhez", jelige: "Balaton". A pályamunka témájának megválasztása indokolt, mert a szerző malakofaunisztikai szempontból át nem kutatott területet választott és mert az ilyenirányú dolgozatoknak viszonylagosan csekély száma miatt jelenleg még középeurópai viszonylatban általánosan elterjedt fajok hazai elterjedéséről sincs tiszta képünk. A pályamunka megirását alapos gyűjtés előzte meg, amit a gyűjtés körülményeiről adott ismertetés mellett a gyűjtött fajok száma is igazol. 56 csigafájt és 6 kagylófajt sorol fel a dolgozat. A gyűjtött fajok között a Dunántúl területéről eddig csak szórványosan jelzett fajok is szép számmal szerepelnek, ezek a Vivipara hungarica, Bythinia leachi, a mételykórt terjesztő Galba truncatula, az Anisus septemgyratus, Vertigo antivertigo, Truncatellina cylindrica, Ena obscura, Gochlodina laminata, Gaecilioides acicula, Oxychilus cellarium, Oxychilus glaorum, Helicólimax pellucidus, Helicella hungarica, Perforatella bidens. Külön figyelmet érdemel a Dunántúl területéről eddig biztosan ki nem mutatott Zonitoides radiatulus, bár a szerző ezt a körülményt nem emliti. Ezenfelül a Gaecilioides petitiana nevű sziciliai faj, ami hazánk területéről eddig csak Dudich nagysallói gyűjtéséből volt ismert. Sajnos ennek a fajnak csak egy üres héját találta a szerző. Kellő mennyiségben eredményezett a gyűjtés kicsiny fajokat is /Vertigo, Truncatellina, Caecilioides stb./, amelyek a kezdő figyelmét a gyűjtés alkalmával el szokták kerülni. Természetesen ezek a jelentős faunisztikai eredmények a szerző szorgalma mellett a Dunántúl területén végzett eddigi malakofaunisztikai kutatásaink hiányosságait is mutatják. Sajnos a Balatonalmádi környékén is biztosan megtalálható csupasz csigákkal nem foglalkozik a pályamű, mégis sokkal többet nyújt annál, amit a cim alapján esetleg várhatnánk. Nem szórványos adatokat közöl, hanem a terület malakofaunisztikai szepontból felállítható biotópjainak rendszeres kutatása alapján kapott eredményeket. Ezeket az eredményeket helyesen indokolja, hivatkozva az átvizsgált biotópok nyújtotta létfeltételekre. Találó módon jellemzi a felsorolt fajok állatföldrajzi helyzetét. A szakirodalmat kellő mértékben használja és idézi is, ahol ez szükséges. A pá- 19 -
