Szegedi Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi kar tanácsülései, 1935-1936, Szeged

1936. március 3. VI. rendesülés

a tanév kezdetén szent lelkesedést ős a közös együttlétben magamra megerősödést ölteni, s az év végén mégegyszer elmegyek ennek a méltóságnak eredményeit meghallgatni és a nagy számadást egy év egyetemi munkája fölött elvégezni, s közben évente megint csak egyszer e méltóságom gyakorlásának egy-egy szárnyaló beteljesedését az ünnepi doktori avatáson meghallgatom, akkor méltóságomat mindhárom esetben ismételten és pedig ünnepi ruhában, megint csak gyakorlom; és hogy gyakoroljam az megint csak előirt szent kötelesség.

Ebben a kérdésben semninémü más felfogást helyénvalónak el nem ismerek? s csak sajnálatosnak tudom tartani, ha valaki abban méltósága sérelmét látja, mert őt az egyetem ünnepségein való megjelenésre kötelezik.

Ami pedig a másik kérdést, diákságunknak ünnepélyein való megjelenését illeti, a Tanács csak javaslatot tesz arra nézve és nem elrendeli, hogy a karok szervezzék meg ezt oly módon, hogy évente egyszer egy dlsztáborozáson és egyszer egy egyetemlegesnek elismert táncmulatságon a tanári testület 2-2 tagja megjelenjék.

Ez tekintetes Kar, egy tiztagu tanári testületben azt jelenti, hogy egy-egy professor minden harmadik esztendőben elmenne, vagy a disztáborozásra, vagy ha neki úgy tetszik a táncmulatságra.

Azt pedig, hogy harmadévente legalább egyszer diákjaink között megjelenjünk, kérve kéri, majdnem a szülőhelyettes után való esdeBtíésében őhajtozza a fiatalság. S én most kérdem, hát ott tartunk, hogy az egyetemi professor már három évente se képes 2-2 órát annak az ifjúságnak szentelni, amely mégis a magyar jövendő talpköve. Hát szükséges-e a fiatalok társadalmát a felnőttekétől annyira elidegeníteni, hogy még erre a csekély áldozatra sem vagyunk hajlandók.

Es kérdem, szabad-e magunkat egy ilyen elhatározásra szánni, akkor amikor az egyetemek versenyében a létszámkorlátozások közepette a karoknak és az egyetemnek létérdeke forog kockán, illetőleg fordul meg azon a szeretétén, melynek kell, hogy az ifjúságot az egyetemhez kapcsolja, illetőleg az egyetemre lópendőket idevonza.

Az elhangzottakkal, valamint az ezt megelőző előadói javaslattal kapcsolatban az alábbi hozzászólások történtek;

Dr. Fröhlich Pál ny.r. tanár véleménye szerint túl nagy fontosságot tulajdonítanak annak, hogy az egyetemi tanárok milyen számban Jelennek meg az egyetemi ünnepélyeken, vagy az ifjúság összejövetelein, Majdnem úgy tüntetik fel némelyek ezt a kérdést, mintha a