Szegedi Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi kar tanácsülései, 1935-1936, Szeged

1936. március 3. VI. rendesülés

Természetes dolog, hogy mivel az ideirányuló törekvésnek az a legegy­­s erübb módja, hogy a Rector a Profes­sor okát a gyűlésen való megjelenésre szólítsa föl, sikerrel nem jártj elke­rülhetetlenül egy szigoritottabb módhoz kellett folyamodni. Erre a legenyhébb és legegyszerűbb módnak az az eljárás mutatkozott, hogy a kari üléseken, vagy a tanácsüléseken való elmaradások ese­tén egyébként is gyakorolt példa szerint, az eiamardó távollétét a Rector előtt igazolja, illetőleg - amennyiben ezt nem tenné - egy további ismételten leg­enyhébb foka az, hogy a Rector a távol­maradót igazolásra szólítsa föl. Méltáztatnak tudni, hogy a Tanács ilyen értelemben hozott határo­zatot. Ennek következtében minden az eskü szentséget Ismerő orofessor előtt most már külön is kötelességé vált az ünnepségeken va.16 megjelenés, mivel minden Professor tanszéke elfoglelása előtt esküvel fogadta, hogy a n.kir. Ferencz József-Tudományegyetei törvé­nyeit és törvényerejű szabályait meg­tartja éc a tek. Tanács iránt hivatali dolgokban engedelmességet fog tanúsítani. Tudomás őri van róla, hogy ebben a tanácshatározatban sokan / karunkon kívül állók / méltóságsérelmet látnak a közülök némelyek épen ezért szándékosan távolmaradnak a közünnepsegekről, vagy diszközgy ülő sekrŐ1. Itt engedtesség meg az a megjegyzés, hogy józan ész szerint semminemű köteles jég teljesltée senkinek u.n. rangi, vagy akár emberi méltóságá­val ellentétben nem áll, annál kovésbbé, mert mentői magasabb poeiciót tölt be valaki, annál inkább megszaporodnak kö­telességei és élete annál kötöttebbé válik. Mi lenné akkor, ha valamely a városon kivül élő személyiség egyszer csak azt mondaná többé nem megyek be a városba, mert ott előszabják, sőt az utcán egyene­sen kivonniazzák, hogy hol hajtsak; mi lenne ha az illető azt mondaná; "úri­méit óságomat sérti az, hogy én no ott járjak, ahol épen nekem tetszik". Szerintem az u.n. tanári méltóság kérdése teljesen független a kötelességek teljesítésével eleve együut­­járő korlátozásoktól. Az én tanári mél­tóságom lényege két pilléren nyugszik, egyszer azon, hogy szabadságom van a legmagasabb szintű tanításnak, oktatás­nak és nevelésnek keresztülvitelére és szabadságom van a legmagasabb szintű tudományos kutat fisnak az üzesére. Mindkét méltóságom betöltése azonban egyben leg­szentebb, de legkeményebb kötelességem is. dili or peaig évente egyszer elmegyek ezen méltóságom gyakorlásához

Next

/
Oldalképek
Tartalom