Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1959-1960, Szeged

1960. 03. 03. 3. rendes kari ülés

-na és annak alapján egyéb következtetéseket is tartalmazna. Javasolja, hogy a statisztikai táblázatok a jövőben ne csak egy félév adatait tartalmazzák, hanem dinamikusan, két-három év adatainak összehasonlitása alapján vonjuk le következtetéseket.

Helyesli a kötelező olvasmányok rendszeresítésére vonatkozó javaslatot és ezt feltétlenül megvalósítandónak véli.

Hem ért egyet a jelentésnek az 5. pontban a vizsgáztatási aránytalanságok tárgyában tett megállapításával. Ha van ilyen, konkréten az érintett tanszékek vonatkozásában kellett volna erre rámutatni.

Az sem helyes, hogy ez a jelentés úgy került Egyetemi Tanácsülés elé, hogy azt a kari tanács előzőleg nem vitatta meg. Meggyőződése szerint az egyes tanszékeken a munka elosztása kizárólag a tanszék belügye és a'tanszékvezető feladata. Ha figyelembe vesszük az aszszisztencia kötelező óraszámát és az általuk megejtett vizsgáztatásokat, meg kell állapítanunk, hogy túlterhelésről ilyen értelemben - eltekintve a jogtörténeti és polgári jogi tanszékektől - nem beszélhetünk. Mas kérdés az, hogy a fiatal oktatók alkalmasak-e vizsgák kivételére.

Megítélése szerint a jelentésből párttagok vizsgaeredményeire vonatkozó adatokat ki kell emelni. A kari tanácsülésnek nem lehet feladata a párttagok tanulmányi munkájának értékelése. Ez csak a kari alapszervezet feladatát képezheti.

Maday Pál: Karunk tanszékei közül vitathatatlanul a jogtörténeti Tanszéknél kell elsősorban túlterheltségről beszélni. Félévkor a tanszék két oktatójának 21o-22o kollokviumot kellett kivennie. Év végén ugyancsak személyenként 3oo szigorlatot kell kivenniük.

Beszélnünk kell arról is, hogy a hallgatók tudása történelemből igen hiányos, s politikai tájékozottságuk sem kielégítő. Ezért feltétlenül "helyesnek tartja kötelező olvasmányok rendszeresítését a szaktárgyak oktatása keretében. Felvetődhet ezzel kapcsolatban /hallgatók" történelmi tájékozottságé/ a felvételeknél komolyabb szelekció alkalmazása. Ez igen nehéz probléma. A felvételi vizsgák jelenlegi rendszere mellett nehéz értékelni a jelöltek történelmi tudását. A levelező hallgatók tájékozottsága még gyengébb.

Az eddigi tapasztalatok alapján helyes a szigorlatoknak egy napon való letétele. Ezt a megjegyzést azért teszik mert értesülése szerint ismét tapasztalhatóak olyan törekvések, hogy a szigorlatokat időben különválasztják egymástól. Kifogásolja azonban a tanterv jelenlegi kollokviumi rendszerét. Megítélése szerint szükséges lenne az névfolyam főtárgyaiból is félévkor kötelező vizsgát előírni. Ez szükséges lenne a II.félévi kedvezmények odaítélése szempontjából is.

Fonyó Antal helyesli, hogy az I.félév anyagát félév végén száraonkérjuk a hallgatóktól. Javasolja azonban, hogy ez ne érdemjegyek, hanem szorgalmi jegyek formájában értékeltessék. A kedvezmények odaítélésére ilyen osztályozási rendszer is kellő alapul szolgálhat. Csak azért kötelező kollokviumokat félévkor előírni, hogy a II. félévi kedvezmények megadására alapunk legyen, véleménye szerint nem helyes. Egyébként a kötelező félévi vizsgarendszer esetén számolnunk kell azzal a veszéllyel is, hogy az egyes tantárgyak éves anyagát helytelenül különválasztjuk. Tapasztalat az is," hogy a félévi vizsgákon általában az osztályozás liberálisabb.

Összefoglalva tehát, a jelenlegi vizsgarend megváltoztatása nem-5-