Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1958-1959, Szeged
1958. 10. 30. 1. rendes kari ülés
-4-tikája méljséges humanizmusát, azt, hogy a szocialista társadalom nemzetközi elve a béke, s hogy a békés egymás mellett élés elve a szocialista államok külpolitikájának alapja. Rámutatva arra, hogy a szocialista államok törekvésének a célja a humanizmus, az igazságosság és az emberek közötti kölcsönös megbecsülés tiszta és világos elveinek, az államok, népek, nemzetek kölcsönös kapcsolataiban való érvényesítése. Kívánom, hogy továbbra is erőben és egészségben munkálkodjon úgy hazánk, mint a kar érdekében.” Beke Lajos a kari KISz-szervezet nevében köszönti dr. Búza László akadémikust: "Tisztelt Professzor Ur! Engedje meg, hogy a kari ÍISz-vezetőség, KISz tagság és a kar hallgatói nevében koszöntsem Ont előadói munkásságának 5o éves jubileuma alkalmából. Köszönjük azt a fáradtságot nem ismerő munkát, amellyel a jogászifjuság egész nemzedékeit tanította a jog széleskörű megismerésére és alkalmazására és akiknek nagy része eredményesen állta meg a helyét az élet számos területén. Tiszteljük Önben a tudóst, a nemzetközi jogászt, akinek munkássága nagymértékben hozzájárult a haladó nemzetközi jogtudomány magyarországi kifejlődéséhez. Tiszteljük Önben a békeharcost, aki minden erejével azon fáradozik, hogy az emberiség boldog, békés életét a háború borzalmaitól és pusztításaitól megvédje. Ez ünnepélyes alkalomból további sikerekben és eredményekben gazdag alkotó munkát, s ehhez erőt, kiváló egészséget kivárnunk. Búza László megköszönve a hozzá intézett üdvözlő szavakat, a következüket mondja: "Kedves Barátaim, Kartársaim! Mélyen meghatva köszönöm azokat az üdvözlő szavakat, amelyek most elhangzottak tanári működésem 5o. évfordulója alkalmából. Mindenekelőtt köszönöm azokat a szives és elismerő szavakat, amelyeket a mi kedves dékán elvtársunk, Martonyi János barátom hozzám intézett. Tudom, hogy az ő megállapításaiban és értékelésében sok volt a túlzás. de viszont tudom azt is, hogy ez a túlzás abból a szeretetből és barátságból fakad, amely minket kolozsvári együttműködésünk óta összekapcsol, és amely közöttünk azóta is mindig fennáll. Martonyi professzor rámutatott azokra a különböző állomásokra, amelyeken professzori működésemet kifejtettem. Az 5o. évforduló alkalmából feltettem magamnak a kérdést, hogy volt-e az én professzori működésemnek valami állandó célkitűzése, ami a viszonyok állandó változása dacára mindig következetesen érvényesült. Igenis, volt egy ilyen következetes célkitűzésem. Ez az egyetemi munka tudományos színvonalának állandó emelése volt. Ezt a törekvést nemcsak önmagámmal szemben állitottam fel, hanem igyekeztem tevékenyen közreműködni, hogy ez a kar egészében érvényesüljön. Ezzel van összefüggésben, hogy már sárospataki akadémiai tanar koromban nagy súlyt fektettem a tudományos előadások rendezésére és a különböző tudományos dolgozatok publikálására. Ezt a munkát folytattam Szegeden is,^rnint az Acta szerkesztő bizottságának tagja, mintha tudományos előadások szervezője, az Egyetem Barátai Egyesületében. Ugyanilyen tudományos munkásságot fejtettem ki a kolozsvári egyetemen is és nagyon hálás vagyok azért, hogy mint a Tudományos Bizottság elnöke az ilyen természetű munkát jelenleg is folytathatom.
