Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1958-1959, Szeged

1958. 10. 30. 1. rendes kari ülés

-5-s

Kedves Kartársak, Kedves Barátaim!

Én nagyon korán, már az első világháborút megelőzően tudtam azt, hogy Magyarországon szükségképpen egy mélyreható szociális változásnak kell bekövetkeznie, Ez a meggyőződés irányította azt a munkát, amelyet én az első proletárdiktatúra idején, 1919-ben kifejtettem, amikor a sárospataki kollégium rektorproiesszora voltam*

A Horthy-korszakban kivánaios, sőt kötelező volt szidni a Szovjetuniót. Az én munkáim között nincs ,egyetlen egy sor sem, amely a Szovjetunió ellen irányult volna. Én tisztában voltam azzal, hogy a jövő a Szovjetunióé, és ez a meggyőződés vezetett akkor, amikor nehéz körülmények között 1944-ben - merem állitani, hogy a közvetlen kartársaim részéről teljesen magamrahagyatva - Kolozsváron maradtam. Mint a dékán elvtárs is hangsúlyozta, tudtam azt, hog^ az a rendszer, amely következik, feltétlenül biztosítani fogna Kolozsváron, illetőleg Erdélyben egy magyarnyelvű egyetem felállítását. Életem legnagyobb sikerének azt látom, hogy ez az elgondolásom valóra vált es rész tvettem a kolozsvári Bolyai egyetem megihditásában és megszervezésében.

Az én hosszú életem tapasztalatai alapján állíthatom azt, hogy az ember munkaereje és munkakészsége mindig azoktól a körülményektől függ, amely körülmények között dolgozik. Nagyon hálás vagyok a Karnak, hogy biztosította számomra azt a munkakört, azt a munkalehetőséget, azokat a munkafeltételeket, amelyek 5o esztendő után is életben tartottak és érvényesíteni engedik munkaerőmet és munkaképesséfeimet. Vannak olyan körülmények, amelyek egyenesen izgatják az emert a munkára. Én a szegedi karon megkaptam ezt a légkört. Viszont vannak olyan munkakörülmények, amelyek egyenesen elsorvasztják az ember munkakedvét és munkaerejét. Én nagyon hálás vagyok ezert a karnak és kérem a kar minden egyes tagját, hogy ezt a lehetőséget, ezt a légkört biztosítsa ne csak az én számomra, hanem biztosítsuk kölcsönösen valamennyiünk számára.

lágyon hálás vagyok a Pártnak és a Kormánynak, amely lehetővé tette, hogy 7o. életévem betöltése után is folytathatom tanári működésemet. Azt a bizalmat, amely bizalommal a párt irántam viseltetett, - aki nem vagyok a párt tagja, nem vagyok kifejezetten marxista, - igen nagyra értékelem és különösen jól esnek azok az üdvözlő szavak, amelyeket Fapp Ignác hozzám intézett a kari pártszervezet nevében, ügy érzem, hogy rapp Ignác nagyon közeláll hozzám, ő pár évvel ezelőtt kedves tanítványom volt, azután pedig tanársegédem, az érdeklődési körünk is nagyrészben összeesik. Ez a magyarázata annak, hogy Papp Ignác nagyon közel áll hozzám. Papp Ignác egyike azoknak, akik az en eletemet, gondolkodásomat, munkásságomat a legközelebbről isme rik.

Nagyon hálás vagyok a KISz képviselőjének üdvözlő szavaiért is. A hallgatókkal való kapcsolatokat egész tanári működésem alatt igyekeztem ápolni. Többször adtam kifejezést annak a meggyőződésemnek, hogy a hallgatók a professzor munkatársai, nemcsak a professzor neveli a hallgatóságot, hanem a hallgatók is befolyással vannak a pro' fesszorra, nemcsak oktató munkájára, hanem a tudományos munkájára is. Ha a professzor figyelemmel kiséri a hallgatók viselkedései az előadása alatt, akkor nagyon őszinte megnyilatkozást kap munkájának az értékelése tekintetében. Egy arckiiejezés, egy mosoly, vagy pedig egy elkomorodás azt jelenti, hogy az ember nem tudta eléggé meggyőzővé tenni azt a tételt, amelyet felállított előttük. A hallgatóságtól igen sokszor kaptam impulzust bizonyos kérdések megoldására, illetőleg bizonyos megoldások felülvizsgálására.

Nagyon hálásan köszönöm az üdvözléseket és az egész ünneplést, a