Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1958-1959, Szeged

1958. 12. 18. 2. rendes kari ölés

- 4 -szervek egy képviselőjét, hogy a vizsgákon hallgassa meg, mit produkálnak az intézményéhez tartozék. Ez mindenképpen hasznos lenne és hozzájárulhatna ahhoz, hogy a felügyeleti szerv felmérje, az illet" személy milyen képességekkel, szorgalommal, stb. rendelkezik.

Imre Otto véleménye szerint nemcsak arról van szó, hogy a levelező hallgatók nem jelennek meg a kiirt vizsganapon, hanem az egész vizsgaidőszakon túlmenően máskor jönnek, pl. mikor már megkezdődik a tanitás. Egyesek Debrecenből vagy máshonnan jönnek, ilyenkor meggondolandó, hogy elküldjék-e az illetőt és sok esetben ilyenkor is levizsgáztatják. Különösen áll ez azokra, akik kiegészitő vizsgát tesznek.

A politikai gazdaságtani tanszék nagy levelezést folytat a levelező hallgatókkal, egy hónapon belül 15 levél is előfordul, amelyekre egyaránt válaszolniok kell. A maga részéről a konferenciákon kivül külön előadásokat igyekezett tartani a legfontosabb támlákról, mert hiszen jegyzet rendelkezésre áll, de kevés a követelményekhez képest. A kötelező irodalmat megadják, de ezt sajnos nem igen olvassák. Sajnos a levelező hallgatók a konferenciákra nagyon kevéssé készülnek fel és igy kénytelenek az anyag legfontosabb kérdéseit előadni.

Horváth Róbert: "Maday kollega előadmánya újabb határozott lépest jelent afelé a helyes követelménynek a megvalósítása felé, hogy a levelező hallgatók kérdésében tisztán lássunk és hogy a tisztánlátást elsősorban a tényekre, a statisztikai adatokra alapozzuk. Korábban már történt a Kar előtt kisérlet a levelező hallgatók vizsgastatisztikája vonatkozásában és csak örömmel regisztrálhatjuk azt a tényt, hogy a dékáni apparátus szélesebbkörü statisztikai bázist tudott már a jelenlegi jelentéshez annál biztosítani, mint amelyet a legutóbbihoz, - valamint azt is, hogy Maday kollega élni tudott ezekkel az adat okkal.

TJgy gondolom, hogy nem annyira az egyéni elemző készség, mint inkább ezeknek az adatoknak a természete az, ami igen nehézzé teszi a helyes következtetések levonását. A levelező hallgatók tömege ugyanis igen heterogén statisztikai sokaság, amely nemcsak előképzettségére nézve, de a felvételi módokra nézve is igen heterogén és amellett a fluktuációja is lényegesen nagyobb, - akár növekedését, akár lemorzsolódását tekintjük, - mint a nappali tagozatú hallgatóké. Ismeretes, hogy a Budapestről átadott három évfolyamhoz saját felvételű levelező hallgatói növedék járult, amelyeket a régi rendszerű hallgatók teljesen heterogén tömege még tovább duzzasztott. Külön fel óhajtom hivni a figyelmet arra, hogy az 1958/59• tanévben a saját felvételű hallgatók között már egyetemi és főiskolai végzettséggel is rendelkező, 15 /£-ot meghaladó elem is van, melyeknek problémája tulajdonképpen szintén külön vizsgálatot kívánna. Ezeket a korábbi egyetemi rendszerünkben teljesen eltérő alapon, lényeges kedvezménnyel kezelték, miután gyakorlatilag alfele tanulmányi idő alatt szerezhették meg második diplomájukat•

Az eddigiekből következően a tanulmányi eredmények, vizsgák és utóvizsgák értékelése még akkor is igen nehéz, ha tudatában vagyunk annak, hogy pl. a f. évi I. évfolyamot nem helyes