Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1958-1959, Szeged
1958. 10. 30. 1. rendes kari ülés
-2-1 Búza László professzor 19o8. október 1-én lett a sárospataki jogakadémián a közjog, politika és nemzetközi jog nyilvános rendkívüli tanára, ugyanitt 1912-ben nyilvános rendes tanárrá lépett elő - abban az esztendőben, amelyben a kolozsvári tudományegyetem jog- és államtudományi karán magántanári képesitést szerzett - és ezen a főiskolán 15 éven át, 1923-ig működött. 1923-ban nyert kinevezést a,Szegedi Tudományegyetemre a nemzetközi jog nyilvános rendes tanárává es ezzel kezdődött szegedi tanári működésének első, tudományos eredményekben máris nagyon gazdag korszaka, amely 17 éven át, 194oig tartott. 194o őszétől a kolozsvári tudományegyetem jogi karán folytatta működését és itt helyén maradt 1944 őszén is, abban a biztos tudatban, hogy a felszabadító szovjet hadsereg parancsnoksága biztosítani fogja Erdélyben a magyar egyetem további működését, amint ez valóban be is következett. Kolozsvári munkálkodása 1948-ban, összesen 8 év elteltével ért véget; ekkor. Magyarországra visszatérve, ismét a Szegedi Tudományegyetemhez kapott beosztást s itt, a mi körünkben immár újabb lo év óta dolgozik/ Ezeket az adatokat azért voltam bátor felsorolni, mert önmagukban is nagyon ékesen beszélnek. Szinte száraz számszerüségükkel is tanúsítják annak a tanári és tudósi pályának a páratlanul szép Ívelését, amelyet Búza László kartársunk eddig befutott és amelyen töretlen lendülettel halad most, a félszázados jubileum idején is tovább. Még csak annyit fűznék ezekhez a tényékhez, hogy 5o esztendős eddigi munkásságának több mint felét, 27 évet a mi városunkban, Szegeden, a Dugonics-téri, illetve az Ády-tóri és most a Lenin körúti épület falai között töltött el. A most elhangzó dékáni üdvözlőszavaknak nem lehet hivatásuk az,hogy Búza László kartársunk hosszú tudományos tevékenységének gazdagságát és eredményeit minden tekintetben avatottan és részletesen tárgyalják. Tudósi oeuvrejének legszebb elismerését az jelenti, hogy a Magyar Tudományos Akadémia 1938-ban levelező, 1946-ban pedig rendes tagjává választotta és ez utóbbi minőségét 1949-ben, az Akadémia ujiaalakulása idején is megerősítette. Legyen szabad nekem most csak azt hangsúlyoznom, hogy kari tanácsülésünk valamennyi tagja a magyar jogtudomány többi művelőivel együtt mélységes tisztelettel tekint Búza László ötévtizedes tudományos munkálkodásának a százat jóval meghaladó számú termékeire, közöttük klasszikusnak számító nemzetközi jogi tankönyvére, a kisebbségek jogi helyzetéről Írott nagy müver6, az Acta Universitatis Szegediensis sorozataiban és önállóan megjelent értékes monográfiáinak egész sorára, külföldi szakfolyóiratokban közölt fontos publikációira, valamint igen nagyszámú egyéb tudományos tanulmányaira és cikkeire. Külön alá szeretném huzni továbbá, hogy a legutóbbi esztendőkben is szinte szakadatlanul jelentek meg Búza László tollából az igen jelentős, újabb és újabb tudományos eredményeket hozó dolgozatok, igy karunk Actáinak 1957. évi kiadványai között a törvényesség és az igazságosság elvének mikénti érvényesüléséről a nemzetközi jog területén, a Magyar Tudományos Akadémia 1958. évi közleményeiben pedig a szükséghelyzet problémájáról a nemzetközi jogban. S két legutóbbi Írásában is a tőle megszokott mélyenjáró és sokoldalú módon tárgyalja a nemzetközi jognak több alapvető elvi kérdését, és a felvetett problémákra adott válaszaival ismét előreviszi kedves tudományszakának fejlődését, további eredményeket sorakoztat fel korábbi imponáló tudományos teljesítményei mellé. Karunk tagjait büszkeséggel tölti el az a tudat, hogy Búza László professzor kollegáink közé tartozik. Ehhez a gondolathoz $ ragaszkodás és a szeretet érzelmeit kapcsolja az a mindnyájunk áltál ta-
