Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1957-1958, Szeged

1957. 10. 30. 1. rendes kari ülés

Buza László véleménye szerint a levelező hallgatókkal kapcsolatban SSM'l képpé fi sem megfelelők az állapotok, A levelező hallgatóknak nagyon kis százaléka szépen el van készülve, de túlnyomó többségüknél meglehetős tájékozatlanság uralkodik az anyagot illetően, úgyhogy feltétlenül segítségükre kell lenni.

Azonban a segitség nem azon múlik, hogy bizonyos jegyzeteket vagy útmutatókat adjanak ki számukra, hanem intenzivebben kellene velük foglalkozni. Ennek bizonyos nehézségei vannak. A levelező hallgatók jórésze vidéki, ennek következtében nehéz velük foglalkozni. De nem tartja kizártnak, hogy mindegyik évfolyam számára havonként egyszer tartsanak egy előadást. Minden héten legyen egy-egy évfolyamnak egy nap éspedig a szombati nap kijelölve, amikor a legkönnyebben el tudnak jönni a munkahelyről és ekkor minden tárgyból tartanánk tájékoztató előadásokat. Ez kétségtelenül nagy segítséget jelentene a levelező hallgatók számara. A IV.éven nemzetközi jogból nem tűztek ki konferenciákat és a munkajogból sem. Meggyőződése szerint szükség van e tárgyakból is úgy a konferenciák, mint az előadások tartásara. — Véleménye szerint a levelező hallgatóknak minden segítséget meg kell adni, hiszen ismeretes, hogy ennek milyen politikai jelentősége is van. Ezért intenziven kell rogLalkozni a levelező hallgatókkal.

Fonyó Antal véleménye szerint kéthetenként kellene fakultativ előadást tarról, amelyre aki akar eljön, aki nem akar nem jön el, - tehát függetlenül attól,hogy hány vidéki hallgató tudna eljönni, ez mindenképpen heljes volna. Fkéthetenkénti előadás módot adna §rra,hogy az anyag legfontosabb kérdéseiről tájékoztatást nyújtson, bar ez is véleménye szerint nagyon kevés. Alkarnak segítséget kellene nyújtani a disszertációk készítésében is. helyes lenne, ha konzultációs időpontok állnának a vidéki hallgatók rendelkezésére, “elyesli, hogy a disszertációkat előzetesen meg kell beszélni a tanszékekkel.

Horváth Bóbert megjegyzi^hogy az útmutató kérdése a Bizottságban is fllä Täygptr"képezte. A Bizottság tisztában van azzal, hogy olyan részletező útmutatót, mint amilyet a budapesti tanszékek kiadtak és amelyeket nálunk is egy időben felhasználtak, többé nem óhajtanak, mert valóban a tapasztalatok rosszak voltak ezzel kapcsolatban. Véleménye szerint azonban egy 4-5 oldalas útmutató helyes volna, amely a tárgy természete szerint a leglényegesebbeket tartalmazná. Tehát ezért nem vetették el teljesen az útmutató kérdését, de úgy gondolták, hogy ezek nem túl részletes, de bizonyos lényegesebb kérdésekre utaló praktikus tudnivalók legyenek. A megoldás kétségtelenül az, ha az összefoglaló előadások fele halad a Kar, sőt szorgalmazza, hogy ezeket a hallgatók igénybe vegyék. Ezenkivül azonban kétségtelenül helyes a pár oldalas útmutató, amely tehát elsősorban nem is annyira az anyag érdemi összefoglalása volna, aint inkább didaktikai és pedagógiai jellegű.

Pólay Elemér szerint a vitában két megoldás látszik kibontakozni: égylK áZ7"h<5gy mindenkinek módot adnak arra, hogy bejöjjön az egyetemre és ezeken a konzultációkon résztvegyen, aminek elmulasztása esetleg bizonyos szankciókkal járn§. Pl. az agráregyetemen bevezették azt a módszert, hogy aki a konzultációkon nem vett résztt azt vizsgára sem bocsátóttát. A másik pedig, ami a Jogasz Szövetséget illeti, kétségtelen, hogy a Jogász Szövetség tagjai általában olyanok, akik büntető- és polgári joggal foglalkoznak es igy a távolabb eső jogagazatokkal való foglalkozás különös terhet róna rajuk. De pl. jogtörténettel egy jogrégzett városi levéltáros is A foglalkozhatna. Tehát meg kell iontolni ezeket a kérdéseket.

S megállapítja, hogy azok a kezdeti félreértések, amelyek az előko»ül keletkeztek, végeredményben a hozzászólások kapcsán egyvéleményre vezettek. Kéri, hogy a kari tanács fogadja el a Módszertani Bizottság munkatérvét azzal, hogy a Módszertani Bízott^-5-