Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1957-1958, Szeged

1957. 09. 12. 1. rendes kari ülés

2 helyzet tette indokolttá, hogy a vezetés kevésbé támaszkodhatott a kari tanácsokra. Meggyőződése és szándéka is, ho^y a jövőben a kari tanácsokban rejlő kollektiv erőt nagyobb mértekben kell^fel­használni a vezetésben. Szükségesnek tartja, hogy a kari tanács s az általa kitűzött bizottságok munkája átfogja a. kari élet vala­mennyi területét. A bizottságok súlyának növelése^érdekében jé lenne, ha bizonyos anyagi alapokkal is rendelkeznének, ezzel is aláhúzva jelentőségüket, szerepüket. Leszögezte, amint azt a most megtartott rektori, dékáni ér­tekezlet referátumát tartó Szigeti Miniszterhelyettes elvtárs is hangsúlyozott, hogy az adminisztrativ-fegyelmi intézkedések lezá­rásával' olyan légkört kivannak teremteni, amelyben^mindenki - egy­szer s mindenkorra lemérve a maga külön felelősségét - nyugodtan végezheti munkáját. A maga részéről mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a kar valamennyi dtílgozója most már maga^mögött érezze a párt és az állami vezetés minden irányú támogatását. Egyesektől ehhez nem is kér többet: mint ami egyébként^meg­van - loyalitást állami és társadalmi rendünk irányában. Ebből logikusan következik, hogy az ifjúság oktatása, nevelése terén ép­pen a pedagógiai felelősségből is kifolyólag a népi demokráciához hü szellemben kell végezni ezt a feladatot is. Itt említi meg*.ör­vendetes, hogy Bolya Lajos, Búza László ^és Martonyi János profesz­­szorok fontos politikai kérdésekben állást foglaltak a város köz­véleménye előtt. Biztos abban, hogy megteremtve a megfelelő légkört, karunk valamennyi dolgozója reszt fog venni a maga erejéhez mérten az ellenforradalom-okozta sebek hegyógyitásában, a normális, konszo­lidált egyetemi élet helyreállításában, ügy véli azonban, hogy a visszatérés a múlthoz semmiképpen sem jelenti és nem is jelenthe­ti egyúttal a régi hibákhoz való visszatérést is. Sok hibát követ­tünk el az elmúlt években s azt hiszi ezek nagy része elkerülhető lett volna, ha karunkon kialakult volna egy valóban kollektiv szel­lem, amelynek elsősorban a közös tudományos szintű elvi vitákban kellett volna kikovácsolódnia, semmint az erők szétforgácsolásával személyi torzsalkodásokban. Sok jel mutat arra, hogy kedvező elő­feltételeink megvannak, csak további kölcsönös megértésre és jó­akaratra van szükség. Az^idei tanévben az oktatásügyi kormányzat nagyon helyesen nem bocsátott ki utasitást az egyetemek és főiskolák' fő feladatai­ról, ^hiszen bürokratikus formaságok az elmúlt években sem sokkal vitték előbbre ügyünket. Magunknak kell kialakítanunk minden napi munkánkban a leg­fontosabb ^irányelveket és megoldani azokat a problémákat, amelyek előttünk éppen az ötéves képzésre való áttérésből fakadnak. Ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy az idei tanévtől kezd­ve - mint ismeretes - a képzés időtartama öt év, amiből következik, hogy a jóváhagyott uj tanterv és tanrend alapján az I. évfolyamon az 1957/58, tanévtől kezdődően kell oktatni, mig a következő" év­folyamokra az uj tanterv és tanrend tanévenként fokozatosan lép hatályba. Azokon az évfolyamokon, amelyeken az uj tanterv még nem lép hatályba, az ezidő szerint hatályban lévő tanterv és tanrend szerint^kell oktatni. Tanulmányaikat eredményesén befejező hallga­tóink képesitésükhöz tartozóan doktori cimet kapnak, azonban nyil­vánvaló az is," hogy egyfelől' az öt évre emelt oktatási tartam miatt, másfelől a cim miatt is és mindezek mellett a Magyar Népköztársaság kultúrpolitikájának az alapvető elveiből folyóan is a szinvonal emel kedés érdekében a követelményeknek bizonyos mértékig fokozott meg­határozását is tartalmazza az uj tantérv és tanrend.

Next

/
Oldalképek
Tartalom