Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1955-1956, Szeged

1956. 04. 24. 5. rendes kari ülés

ill. ilyen áthatásoktól elzárják a telektulajdonost. E kategória mellé, "melyet korábbi jogi terminológiánk néha a "törvényes szolgalom" névvel is jelölt, önként kívánkoznék elhelyezés szempontjából az önállósult rész jogosítványok kategóriája. Ezzel megtennék az utolsó lépést is-az idegen dologi jogok külön kategóriájának felszámolásához.

2, A másik probléma a birtoktan elhelyezésének kérdése. Ez a jegyzetben függelékszerü megoldást nyer. Kétségtelen, hogy a birtoktan elhelyezésének kérdése igen régi probléma, amelyet mindeddig teljesen megnyugtatóan-, minden követelményt kielégítően nem oldottak meg. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy ismét ne tegyünk kísérletet e kérdés újbóli felvetésére.

A burzsoá jogtudományban a birtoktan rendszerbeli elhelyezésére nézve- lényegében három felfogás jelentkezik:

a/ az egyik szerint, melynek képviselői a XVIII.század fordulóján élt Nettelbladt előtti pandektisták, valamint a XIX,század második felének pandektistái, s amely felfogás ma már a burzsoá irodalomban általánosnak tekinthető: a birtoktan a dologi jogban helyezendő el. Ennek a felfogásnak az indokolása azonban nem.egységes. Az egyik nézet szerint a birtok lényegében nem más, mint a tulajdonjog őse, amennyiben az emberi társadalom fejlődésének kezdetén jelentkező ez a tényleges hatalom a birtok a fejlődés későbbi fokán jogi hatalommá izmosodott. A birtok tehát primitiv magántulajdon. Ez a felfogás hatja át a pandektatudományt. /Hedermann: Sachenrecht. Berlin.1924.436.1./, s hatással volt mind a BGB-rendszer vonatkozó részének kialakulására is. Ezt igazolja az, hogy úgy a tudományos mint a legalis rendszerben a birtok a tulajdonjog előtt szerepel,- A bir~ toktan dologi jogban való elhelyezésének másféle indoka az, hogy a birtol a dologi jogosultságokká kapcsolatos legáltalánosabb jogi tényeket foglalja magában, épugy, mint a dologi jog kapcsán tárgyalt telekkönyv, s igy .ez intézménynek a dologi jogban való tárgyalása indokolt /Almási: A dologi jog kézikönyve.Bp.1929.I.k.11.1,/, s ennek más indokát találjuk Iheringnél, aki a birtok mögött valószínű tulajdont lát, s ezért tartja a birtoktant a dologi jogba utalandónak /über den Grund des Dösitz schütze s./,;

b/ a másik néz«.t szerint a birtok döntő jelentősége a birtokvédelemben rejlik, ez pedig a jogalanyhoz tapad, tehát az általános részben kell ctn'nt tárgyalni. Ez a nézet- érvényesül Nettelbladtnál és az őt követő pandektistáknál a XIX,század derekáig, valamint Krainznál /System des őst. Privatrechts.Wien,1899.I.k.93. és k.l./, aki a birtoktant az általános résznek a jogok védelméről szóló fejezetében tartja helyesen tárgyalhatónak -c/ végül a harmadik nézet szerint a birtoktan a kötelmi jog keretében helyezendő el, tekintettel arra, hogy a birtok megsértéséből deliktualis obligatio keletkezik. Ez a nézete Savigny-nak. /Das Recht des Besitzes. Giessen.18o3./

Az első nézetcsoport indokai részben azért nem fogadhatók el, mert a tények ellentmondanak nekik részben azért, mert túlzottan mesterkéltek. A pandektisták nézetének ellentmond a történelmi fejlődés, hiszen tudjuk, hogy a római jog birtokfogalma lényegében csak az ager publicus használatának védelme kapcsán alakul ki, holott a tulajdonjog már századokkal hamárabb kialakult. Ihering az a nézete, hogy a birtok valószínű tulajdon, szintén nem áll, mert az esetek jelentős részében a birtok mögött nincs tulajdonjog, A harmadik felfogás túlságosan elvont.- 3 -