Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1954-1955, Szeged

1954. 12. 17. 4. rendes kari ülés

A K.V. és a III.Kongresszuson kijelölt feladatok konkretizálása során rá kell mutatni azon tevékenységekre, amelyeket a kar tanszékei végeztek pl. a kodifikációs munkálatok, jogszabályok végrehajtása s egyéb munkák végzése során. Ki kell itt emelni a referátum elő adójának,Kovács elvtársnak is munkásságát. Neki különös szerepe volt a tanácstörvény kidolgozása és annak végrehajtása során végzett munkákban. A tanácsok munkájába való bekapcsolódás során a két tanszék - az államigazgatási és államjogi - különös jelentőségű feladatokat kapott. Szükséges külön foglalkozni a hosszú idő óta tervezés alatt álló államigazgatási jogi tankönyvvel is, melynek Írása épen az uj tanácstörvény miatt félretétetett. Most ismét elérkezett annak az ideje, hogy ehhez a munkához hozzáfogjanak, melynek megjelenése mind a szakemberek, mind pedig a hallgatók számára igen fontos lenne.

Igen hasznos tapasztalatokat gyűjtött a tanácsokkal kapcsolatban Horváth Zsikó László adjunktus, aki éppen az elmúlt napokban a helyszínen vizsgálta meg a kerületek szervezésének a kérdését, ellátogatott Miskolcra és Debrecenbe is.

Az oktatási módszertani kérdésekkel kapcsolatban megjegyzi, hogy a hallgatók önállóságra nevelése tekintetében még bátrabban lehet haladni,mint jelenleg. Tanszéke vonatkozáséban a formális számonkéréshez nem folyamodott, úgy látja viszont, hogy a hallgatók tartják az anyaggal való kapcsolatot, elég tájékozottságot árulnak el.

A nevelőmunkával kapcsolatban megjegyzi, hogy a tanszékek - mint az előadmány is megemlíti - igen eredményes munkát fejtettek ki a jogászi hivatás megszerettetésében a hallgatók között. Részben ennek a nevelő munkának tulajdonítja a jelentés, hogy a "hallgatók között a pnaty perspektívátlanság problémája fel sem merült." A maga részéről ezt a megállapítást kissé optimistának találja. El kell érni azt nemsak a bírói, ügyészi, hanem más munkakörökben is, ahol szükséges, jól képzett jogvégzett kádereket alkalmazzanak.

A szakérettségis hallgatókkal kapcsolatban megjegyzi, tanszékén is szintén behatóan foglalkoznak az ő képzésükkel.

Nem osztja teljesen az előadó álláspontját a hallgatók politikai kérdésinek iránti érdeklődésével kapcsolatban, ügy látja, a hallgatók kis része mutat csak érdeklődést aktuális politikai kérdések iránt. Sok esetben bebizonyosodott, hogy a hallgatók egyes előadások, rendezvények,vitaülések alkalmával igen passzivan viselkednek, kevesen jelennek meg, pedig azok publikálása tekintetében minden eszközt igénybe vesznek.

Megemlíti az előadmány a tanulmányi kirándulások kérdését is, "költséges és kevés eredményt hozó tanulmányi kirándulások helyett" - javasolja, hogy "egy-egy tanszék néhány hallgató bevonásával közvetlenül tanulmányozza az államapparátus és a gazdasági szervezet egységeinek munkáját." Ezt a javaslatot igen melegen üdvölzi, azonban problémát okoz milyen formában történjék a hallgatók bevonása. Nehézség az, hogy nem könnyű összeegyeztetni a látogatásokat az egyetemi előadásokkal; valamint a hallgatók ez irányban is, igen kevés érdeklődést mutatnak. Pl.az érdekesnek is mondható tanácsi alakuló ülésen is kevés hallgató jelent meg.

Mégegyszer hangsúlyozza azt a tényr, hogy a jogászi.munka jelentősége és fontossága napjainkban nagymértékben megnövekedett.

.Csohány László az előadmánnyal mind egészben, mind pedig részleteiben teljes mértékben egyetért. Helyesen emeli ki a referátum, hogy a kormányprogram, valamint a III.Kongresszus után igen jelentős fordulat kövekezett be a kar oktató-nevelő és tudományos munkájában.' Komoly eredményeket ért el a kar a tudományos munka területén, szorosabbra fűződött az elmélet és gyakorlat közötti kapcsolat, s jelentős mértékben emelkedett az oktatás színvonala is.- 5 -