Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1953-1954, Szeged
1953. 11. 20. 1. rendkívüli kari tanácsülés
Megkérdezi, van külön csoportja a kai'on a pártonkivülieknek és külön csoportja a párttagoknak? A pártonkivüliek állhatnak szemben a párttaggal csak azért, mert a másik párttag? Konkréten kell ezt a kérdést megnézni, ugyanis hiba van ezen a téren a karon belül. Meg kell vizsgálni, hol van ilyen szektáns megnyilatkozás, kinél tapasztalható az, hogy a párttag lenézi a pártönkivülit, az állami vezető előnyben részesit-e párttagot, vágy pártonkivülit, különbséget tesz-e közöttük? Ezért a referátum ilyen értelmű megfogalmazása olyan veszélyeket rejt, amely a kérdés megoldását nem teszi lehetővé. Nem hiszi, hogy igy merülne fel a karon ez a kérdés, mert az eloadmány egy másik oldalán úgy hozza ezt, mintha az ellentétek személyes Jellegűek volnának. Egyetért a referátummal abban, hogy igyekszik konzekvenciákat levonni, ezeket azonban nem lehet egy elő ad irányban kimeríteni, Ezután a referátumban említettek közül egy-kát kérdéssel kivan, foglalkozni. Megkérdezi, hogyan történik a kari tanácsülési határozatok végrehajtásának ellenőrzése. Nem hiszi, hogy a Békebizottság és a MSzT. munkájának ellenőrzése szintén az állami vezető feladata lenne. A pártszervezet feladata a tömegszervezetek ellenőrzése, de az állami vezető is segíthet ebben a munkában. A referátum azonban úgy tünteti fel ezt, mintha a pártszervezet mintegy hajtószijja lenne az állami vezetésnek. Igen helyes, hogy a referátum foglalkozik azzal, milyen feladatokat állit a KV", határozata®*Jogtudomány művelői elé. így a saját szakterületéről három kérdést emlft meg, amivel szükséges foglalkozni: 1./ A tanácsok pártvezetésének formái. 2./ Tanácsi szerveink problémái általánosságban, /az államigazgatási Jog edcig nem foglalkozott ezzel a kérdéssel./ j5./ A végrehajtás ellenőrzésének különböző módszerei. /E kérdésben eddig csak 1-2 brossura Jelent még meg./ Antalffy György egyetért Kovács elvtársnak a párttagok és pártonkiv liek viszonyával kapcsolatban tett megállapításaival. A referátumot alapos és gondos munkának tartja, azonban mégis legnagyobb hiányossága az, hogy mikor általánosságban beszél, akkor ragaszkodik azon általános megállapításokhoz, melyet a KV. az egész országra vonatkozóan tett. Amikor konkretizálni akar, akkor is nem előre mutat, vagy tanulságokat szűr le, hanem folyamatban lévő ügyeket ismertet. Nagyon helyes kiindulási pontot tartalmaz a referátum, amidőn először a dolgozók politikai fejlődéséről szól. Meg kell azonban itt vizsgálni nemcsak a professzorok, hanem a tansegédszemélyzet fejlődését is. Felelősség terhel mindenkit, hogy még nem vizsgálták meg itt ezt a kérdést. Meg kell nézni, a szakmai fejlődéssel párhuzamosan a politikai fejlődés lépést tart-e? Mert ha a tansegédszemélyzet sok tagja elmarad a politikai fejlődésben, akkor végső soron látszatereöményeket mutat a szakmai fejlődés is. Helyesnek tartja, hogy az állami vezető feladatainak problémája felvetődött, azonban a referátumban olyan szemlélet húzódik meg, melyből az tűnik ki, mintha az előadó nem látná tisztán az állami vezető feladatkörét. FI. a Haladás sportkörrel való szoros kapc ólat tartása eszerint szintén az állami vezető feladata lenne. • Helyesen emliti meg a referátum, hogy a tudományos munkával kapcsod latban meg kell vizsgálni az eredményeket és hiányosságokat. Valóban elmélyült kritikai szellemről szerinte sem beszélhetünk karunkon.
