Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1953-1954, Szeged
1954. 08. 27. 3. rendkívüli kari ülés
Ho sége szempontjából nem volna-e helyes a gondnokságra vonatkozó hatályos szabályokat a cselekvőképességről szóló rész után beilleszteni. Nyilvánvaló, hogy a gondnokságnak gyakorlati jelentősége a cselekvőképesség vonatkozásában van. Bár a törvénykönyv készitásé során állandóan érvényre jut tat ott igen helyes szempont volt az, hogy minden kérdést abban a részben tárgyaljon, ahol annak a legközvetlenebb a gyakorlati jelentősége, ugyanakkor ezt a követelményt véleményünk szerint indokolatlanul a gondnoksággal kapcsolatban e rész készítői mellőzték. Hiányolj uk olyan tartalmú szabsz felvételét, mely 3z érint a jogképesség a halállal, vagy a holttányilvánitássál szűnik meg. A törvény ugyanis beszél a joképesség kezdetéről, de n«tt említi annak megszűnési eseteit. Ismételjük: nem akarjuk azt, hogy a kodex^ tankönyvizü legyen.; de a jelenlegi bizottsági szövegezésben a holtnaknyilvánitási fej ezet, valamint az előző fejezetek között nincs meg a logikus kapcsolat, a holtnaknyilvánitási fej özet beállítása a laikus számára kissé ötletszerűnek, talán érthetetlennek is tűnik. A javasolt szakasz felvétele ezt a helyzetet megszüntetné. Ugyanezen fejezet 14*§-a /2/be 1$ zlésével kapcsolatban a következő javaslat megfontolását kérjük: a jelenlegi szöveg szerint ha bebizonyosodik, hogy a holtnaknyilvánitott túlélte a halál idejégül megállapított napot, a holtnaknyilvánitás megdől.S rendelkezésen bizonyos módosítást javasolunk. Az esetben ugyanis, ha a holtnaknyilvánitott igazolhatóan túlélte ugyan a halálának feltüntetett időpontot, de azután nem került elő s Így a holtnaknyilvánitás általános kellékei fennforognak, úgy ne kívánjunk meg újabb holtnaknyilvánitásiel járást, hanem ilyen esetben az eljárást a holtnaknyilvánitás időpontja kiigazításának módos it ásáHack legyen* A későbbi időpontban való helyezés ldietősóge egyszerűsítené az eljárást s gyorsítaná az ügymenetet. érdemes volna talán vélemény link szerint a holttányilvánitasról ez óló rész befejezéseként ut áLni a halál tény éne k megállapításit eredményező eljárásjogi intézményre. Hiányoljuk, hogy a törvény egyáltalán nem tartalmaz rendelkezést többek együttes elhalálozása esetére, holott talán indokolt volna annak kimondása, hogy ilyenkor a vélelem az, higy azok egyszerre haltak meg. A törvénykönyv második része az állom jogalanyiságával foglalkozik. A törvénykönyvek mindezideig -beleértve a cseh és lengyel népi demokratikus törvényeket is - idevágó szabály okát ne m tart almaztak. Pel tétlenül helyes, hogy a törvény szerkesztői gondot fordítottak azon legfontosabb esetek kiemelésére, midőn az állam közvetlenül válik polgári jogviszony alanyává. Az eddigi általános megállás az volt, hogy az államot jogi személynek minősítették és polgári jogviszonyai tekintetében a jogi személyekre vonatkozó szabályokat alkalmazták. A törvénykönyv a zaai, hogy a jogi személyektől elkülönítve tárgyalja az államot, mint jogalanyt, következetesen kifejezésre juttatja azt a szocialista jogtudomány által tisztázott elméleti tételt, bogy az állam nem jogi személy. A jogi személyek ugyanis jogaianyiságot azáltal nyernek, hogy az álla® azt reájuk ruházza, az állam vi ssont minden átruházás nélkül önmagában közvetlenül jogalany. Némi aggályra legfeljebb az adhat okot, hogy az állam jogalany iságáról szóló rész a személyek cinét viselő főrészben nyert elhelyezést, holott az állam nem személy. A téma helyes rendszertani elosztását azonban szerintünk is a törvénykönyv megoldása valósítja me g a legjobbak, minden esetleges más megoldással összehasonlítva. Az e részbe tartozó 15.§./2/beke aiését folytatólag kiegészítenénk a következő szöveggel:" valamint az állam által igénybevett hitelek ese- 5 -
