Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1953-1954, Szeged

1954. 08. 27. 3. rendkívüli kari ülés

l(c°s

mm ^ mm

A törvénykönyvben az első rész az ember jogalanyiságátxi tázgyalja. A törvénykönyv az emberre vonatkozó szabályok elsőként való tá igya Iá savai is dokumentálja a társadalmi rendünk azon alapvető tételét, hogy hazánkban legfőbb érték az ember.

A jogképességről szóló fejezet második szakaszában nemtartjuk helyesnek a következő fogalmazást *"A jogképesség az életkorra, nemre,állampolgárságra, felekezethez, vagy nemzetiséghez tartozásra tekintet nélkül egyenlő." Ugyanakkor a következő mondatában már a külföldi állampolgár korlátozott jogképességéről Részéi. Uéggyőződésünk szerint a 2.§. első mondatának felsorolásából az állampolgárságra való utalást kihagyhatnék /nem emlitik azt az orosz és lengyel törvénykönyvek sem/ s a második mondat fogalmazás xt a következőkép javasoljuk: "A külföldi állampolgár jogképessége csak annyiban korlátozott, amennyiben államában a magyar állampolgárok jogképessége korlátozása: áLá esik" A javasolt szöveg kifejezésre juttatná azt, hogy a külföldi állampolgár jogképességének korlátozása esetleges és a viszonosságtól függ.

Helytelennek tartjuk, hogy a törvény a lakóhely einet viselő 4,§-ában egyszerűen csak államigazgatási szabályokra utal. Véleményünk szerint legalább annyit ke Ilene kimondani e szakaszban, hogy lakóhely alatt jogilag mit értünk. /lásd.Orosz tö rvény .11.0./

A korlátolt cselekvőképességet tárgyaló 6.§. /2/ bekezdésében foglalt azon rendelkezést, hogy 18 életévét be nem töltött s igy kiskorú személy/, csak érvényes házasság megkötésével válik na^koruvá,feltétlenül helyeseljük. Érdekes, hogy úgy a lengyel, mint a cseh törvények az érvénytelen ház as Sághoz is kifejezetten nagykorusitó g hatályt fűznek, sőt az 1952.évi 23.tv.sem emeli azt ki, hogy csak érvényes házasság na^korusit. A törvénykönyv ezen rendelkezését igen indokoltnak tartjuk, mert ezzel elkerülhető az érvénytelen házasságkötés utján való burkolt nagykorusitás lehetősége.

A cselekvőképességről szóló 2.fejezettel kapcsolatban, általánosságban helyt®lennek tartjuk azt, hogy a törvény fogalmakat használ anélkül, hogy azok tartalmát^részletesen kifejtené. A törvény pontosan megmondja, hogy kik a korlátoltan cselekvőképesek, illetve cselekvőképtelenek de egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy mindennek mi a jogi jelentősége, nem tisztázza pl. azt, hogy a korlátoltan cselekvőképes cselekményei milyen joghatásokat hoznak létre. Ugyanigy nem foglalkozik azzal, hogy a cselekvőképtelennek lehetnek-e bizonyos jogilag értékelhető cselekményei? Mindezekkel részletesen foglalkozik MTJ, de megteszi ezt az előbb emlitett _23-as törvény is, 22.,23. és 24.§-aíban. Célszerűnek tartanánk ez utóbbi jogszabály vonatkozó szakaszainak a törvénykönyvbe való be ép it és ét.

Felmerül a kérdés, hogy vaj jón nem volna indokolt az emberről szóló részen belül foglalkozni a vétőképesség kérdésével. A törvénykönyv ezt valószinüleg a felelősségről szóló részben fogja szabályozni. Tekintve viszont, hogy a vétőképesség az ember személy is égének megnyilvánulása, s különösen figyelembeváv e azt, hogy a jogképességről szóló fejezet l.S. /2/ e főrészen belül emeli ki azt, hogy :"Magatartásáért minden ember a t érvénybe n megállapított felelősséggel-tartó zik," felveti a vétőképességnek a személyekre! szóló rész keretében való,,szabályozása cél szerűségét.

Felmerül tovább az a kérdés is, hogy a t örvénykönyv teljessége és egy-