Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1953-1954, Szeged

1954. 05. 15. 9. rendes kari ülés

ténő leszámolás sok tekintetben megszabja a jelen és a közeljövő feladatait is. A tudománytörténet ugyanis - Marx útmutatása szerint - a legszorosabb egységbe fonódik össze a birálattal.

Általánosságban még egy kérdést kell felvetnünk: kik hivatottak a magyar jogtudomány történetének megírására? "A tudomány történetében döntő fontosságú, hogy a történet megiröi kitünően ismerjék magát a tárgyat. Ez annyit jelent* hogy a tudomány történetét a szaktudásoknak és nem a történetírás általános művelőinek kell megírni. •' /Eogarasi id.m. 135./. Ez a jogtudományra nézve annyit jelent, hogy történetének feldolgozása valamennyi .jogág művelőjének közös feladata^ s nemcsak a jogörténészek belső ügye. A jogtudomány Tokbződó différéhciálódásából az is következik, hogy a jogtörténészek és a szakjogászok együttműködésében annál nagyobb szerep kell jusson az utóbbiaknak, minél inkább közeledünk időben a jelenhez, hogy

Előadhányunk nem kivánja felölelni a magyar jogtudomány történetének egész programmját. Bem foglalkozik a feladat elvégzésénél alkalmazandó módszerekkel, melyeknek kialakítása a gyakorlati tapasztalatok általánosítása utján kell hogy történjék. Csak azokat a problémákat, szeretné röviden felvázolni, amelyeknek megoldását a két nagy korszak keretében a jogtudomány művelőinek cl- kell vállalniok. Az alábbi "tematika” hiányosságait a hozzászólások bizonyára ki fogják egészíteni, s az építő bírálat közelebb visz majd e közös nagy feladat elvégzéséhez.

II.

A feudális jogtudomány történetében a következő problémaköröket jelölnénk ki:

1. / A magvar jogtudomány kialakulása. Tudományunk vékony gyökérszálait a gyakorlat talajában keli felkutatnunk. A központi és vidáki bíróságok, valamint a hiteles helyek személyzete már a XIII. századtól kezdve rendelkezett bizonyos jogi müveltsóggel, mely azonban lényegesen különbözött a külföldi, majd hazai egyetemeken is megszerezhető római és kánonjogi képesítéstől. A hazai szokásjog, a "consuetudo iudiciaria" elsősorban a kúriai biróságokon, a magyar gyakorlati jogászrend közreműködésével fejlődött ki. A konkrét esetek eldöntésén túl az itélőmesterek, a kúriai ós hiteleshelyi jegyzők a maguk és társak használatára kezdtek feljegyzéseket készíteni.a becsértékek, az életkor-listák, az elévülés-elbirtoklás időtartamáról készült jegyzékek feltehetően az Anjou-korra mennek vissza. A gyakorlatot egységesítő formuláskönyvek első nyomait is ekkor találhatjuk fel. A \V. század derekán már kezdtek fl^sszákat fűzni az egyes oklevélmintákhoz, a a jogtudó emberek kézrőj.-«.ézre adták ezeket. Az oklevelekben stsreotip szokásjogi tételek tűntek fel. A glosszákból kis jogi értekezések születtek, s ezeket használta fel később megjelenő jogkönyvünk, a Tripartitum. A vázolt folyamatnak nyomon kisérése a jogesettől a jogik tudományig, melyre magunk vállalkoztunk, a Hérmaskönyvnek 1945-ig

w gyakori marasztalása helyett a tudományos kritika eszközeivel genezisét • lesz alkalmas kimutatni.

2. / Az idegen jogok hatása. Elsősorban a római nog befolyásáról van fctt szói mely közvetve á kánönjogon és az osztrák jogon keresztül is hatett. 1526 előtt csekély volt ez a hatás, a XVI.-XVII. században már