Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1952-1953, Szeged

1952. 12. 19. 4. rendes kari ülés

ricgy a feudális^maganjcg, mint felépítmény a feudális ternelőviszony C-C a lápján épül s ennek következtében, a jo ginté zmények megváltoztatására irányuló törekvéseket is a szerplőknek a feudális társadalomban elfoglalt helyzete magyarázza meg.

Érdeme a pályamunkának, hogy nem elégszik meg az crszággyülési tárgyalások puszta ismertetésével, hanem igyekszik megkeresni a követek és felsotáhlai tagok megnyilatkozásának osztályhelyzetűkben rejlő okait is. Az okok keresésében éles iudiciumról tez tanúságot. Ugyancsak érdeme a

jogászi rendszerezés, mely a reformerszággyülések bonyodalmas anyagából biztos kézzel emeli ki a releváns jogi kérdéseket és azokat - az említett módon - áttekinthetően csoportosítja. S nem utolsósorban érdeme az éles kritikai állásfoglalás, mely kezdő kutatónál az önállóságra törekvés biztató jele, s ame nek következetes alkalmazása a szocialista jogtudós nélkülözhetetlen kéxléke.

Mindezekkel szemben hibája a pályamuri ának először is az anyaggyűj ’ 3és feldolgozás bizonyos egyoldalúsága. Kétségtelen, hegy ha a reformorszaggy ülésekről van szó, elsősorban ezek napló - és iratanyagát kell használni, ami - mint rámutattam - maga - is nagy feladat. Ee az országgyűléseken kifejtett néztek ebben éí idő i már beható előkészítésbe támaszkodtak., a kor nagyjainak munkaiban és nc-m utolsósorban a sajtóban kifjtett álláspontokra. Kern clegófridő Széchenyinek, Kossuthnak, Kölcseynek stb. a naplókból kivehető áíXásfoglalásást ismertetni, amikor közírói tevékenységüknek annyi jelentős" nyoma maradt ránk. A tőkehiány ismertetése nem teljes a Hitel nélkül, a birtokképesség, örökváltság, adcmányrendszer tárgyalása a Stádium nélkül stb. Kossuth Országgyűlési Tudósításaiból is rendelkezésre áll három kötet, ezenkívül az 184-7/4-8-i működésének anyaga. Bár a szerző az ország.gyülési tárgyalásoknak osztályrugóit igyekszik kideríteni, nem érheti el célját a korabeli politikai .rcöalcm, sőt szépirodalom / pl. A falu jegyzője/ beható ismerete nélül. Ez természetesen olyan feladat, amely egy pályamunka keretében nem oldható meg teljesen.

Hibája a pályamunkának az is, hogy a reformkor vagyonjogi kérdéseinek összefüggéseit alapul véve, túlságosan tágan értelmezi feladatát. Nézetem szerint az "Csiség’* c. fejezetet megelőző fejezetek mintegy beveze lésként kell hegy szerepeljenek az utóbóhez, amelyet viszont nagyobb terjedelemben és a fent említett irodalom ismeretében kell kidolgozni. A tágra szabott keret folytán a tanulmány cime sincs kellően igazolva: témája lényegében a tőkehiány megszüntetésére vonatkozó tövényhozási intézkedések a reformkorban, nemcsak maga az ősiség. így egy javított kiadásban a szerzőnek arra kell törekednie, hegy választott tárgyát szorosabban körülhatárolja, az összefüggósek révén kapcsolódó területet érintse ugyan, de alaposan egy részletkérdésben; a ósiséget. kczatcsan felszámoló tovónyhezási tevékénységben mélyedjen el.

Hibája a pályamunkának a gondolatmenet szigorú keresztülvitelének fogyatékossága. Kétségtelenül az esszegyüjtött nagy anyagban kell keresni ennek az okát: a kutató - különösen, ha tanulmánya végső szövegezésére nem állt elengendő jdő rendelkezésére - mintegy elveszett tekintélyes anyagában és nem tucta gondolatait olyan világosan kifejezni, érvelésének vonalát olyan kevetke zetesen kéresztülvinni, ahogyan^az egyébként helyes megállapítások bizonyítására kívánatosnak tarhatnók.

Végű} hibája a pály - munkának, hegy tárgyalásában nem érvé ry esi ti kellően a marxi zmus-leni ni zmus klasszikusának, valamint hazai vezető marxista