Szegedi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kar tanácsülései, 1948-1949, Szeged
1949. 02. 22. 15. rendkívüli kari ülés
vagy Biaojstone: Commentaries on the Laws of Bngland/1765-69/ c.munkálnak eldugott helyeit buvárolja és idézze. A jogtörténeti irodalomban járatos szerzőnél ezt as eljárást rosszhiszeműnek kellene tartanunk, még inkább akkor, ha - mint a Jelen esetben - ezek a Brunnert6l átvett régi szerzők a forrásmunkák * jegyzékében is helyet kapnak. Berendnél azonban inkább annak kell betudnunk, hogy nem egészen ismerős a történeti és különö-s sen jogtörténeti irodalomban bevett és követett idézési technikával o Érdemi szempontbői nem kívánok a külföldi jogfejlődés tárgyalásával részletesen foglalkozni. Minthogy a források sok tekintetben elavultak, a Herendi György munkájában felsorolt adatok közül is többet revizid alá kellene venni. Az esküdtbirdság múltjának behatd tárgjöLását a fogalom meghatározása indokolja, de talán fölösleges volt minden német tartomány esktidtbirá-s« kodésl jogát részletesen ismertetni. Ugyancsak túlzás az egyházi bíráskodást a tárgy körébe vonni, hiszen ebben a népblráskodáat elemek a ** testes synodales* korai szereplésétől eltekintve igen csekély számnak. Arait azonban Berend a Schöffe-birdságról mond, az helytálló és nézetem szerint is megfelelő jogpolitikai iránymutatás; ez az elv érvényesül a Szovjetunió bírósági szervezetében és fog érvényesülni a népi demokráciák igazságszóig áltatásának átalakításában is. Ha az egyetemes jogfejlődésből a népbiráskodásra vonatkozó, Berend munkájában összeállított anyaggyüjtömény közlését ismeretlensége indokolja is, nem lehet ugyanezt elmondani a magyar laikus bíráskodás történetéről. Itt a szerző oldalakat vesz át, Hajnik nagy bír óságtörténeti munkájából,lckhardt tankönyvéből anélkül, hogy a laikus elemek részvételére vonatkozóan megfelelően kiértékelné adatait. Itt is az egyházi bíróságok említése a leginkább támadható: ülnökeikről nem sokat tudunk,de valószínűleg jogban jártas klórikusok, vagy a szentszéken ügyvédi gyakorlatot folytató laikusok voltak. Fölösleges a köztudomány vételre, az eskü értékére vonatkozó szabályok részletes ismertetése / 119-120.1./ Amit a szerző" Összefoglalás” címen egy oldalon keresztül elmond / 127-128.1./ az lehetett volna tárgyalásának magja, s Így bővebben kifejthette volna, viszont a másodkézből vett anyag bőséges tárgyalását bízvást rövidé bbre szoríthatta volna. A palramenti bíráskodásnak a laikus bíráskodás körébe vonása kissé erőltetett. Az esküdtbirőságok és az 1919-í forradalmi népbiráskodás tárgyalása már szorosan a tanulmány körébe tartozik és tanulságos a fejlődés megértése szempontjából is. Ha tehát Berend György munkájának történeti részét s zaks zempontből nem is ért ékel lie tjük sokra, nőm mellőzhetjük el annak megemlítését, hogy a megfclent, ill. bemutatott bírálatok e rész beiktatását örömmel üdvözölték, Déry Endre ugyan utal rá, hogy a későbbi jogtudomány feladata lesz a népbiráskodás előzményeit az Óriási adathalmazból kihámozni, mindamellett”driá-i jelentőségűnek mondja a tárgyalt munka jogtörténeti fejezeteit. Szerinte: ” Az összegyűjtött anyag bármily csekély ró- 3Ze legyen alkalmas az uj elméleti alapokra fektettt jogrendszer történelmi előzményeinek felvázolásához, Berend György muri“ kája jogtörténeti részének rendkívüli úttörő jelentőségét sem* mikóp nem csökkentheti.” / Pénzügy és Közigazgatás 1948.évf.688. 1./ Tardy Lajos ugyancsak azt állapítja meg, hogy a szerző történetj irányi, törekvése 11 különösen értékes eredményre vezetett. / Kézirata 2.I./ Mindebből azt a tanulságot szűrhetjük
