Szegedi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kar tanácsülései, 1948-1949, Szeged

1949. 02. 22. 15. rendkívüli kari ülés

4

jogfejlődésben* Ezután egyenként foglalkozik az őskori és a királyi bíráskodásban, a nemesség vidéki bíróságaiban, a jobbágyság bíróságaiban, a polgárság városi, tárnoki és személynöki székén* a kiváltságolt népeleméknél, az erdélyi, horvát-szlavón-dalmát és bánsági igazságszolgáltatásban, a fogott bit* ák intézményében érvényesülő népbiráskodási elemekkel. Külön fejezetet szentel az esküdtszék magyarországi kialakulásának és szabályozásának, a parlamenti bíráskodásnak, és az 1919-ben megvalósult forradalmi népblráskoőásnak. A történelmi áttekintés során az esküdtbiróságoktel kapcsolatban elvi jelentőségű állásfoglalásra is sort kerít: R A magunk részéről az alaki és anyagi igazság érvényesülése és az állampolgárok szabadságjogainak kiteljesüléséhez legalkalmasabbnak a megfelelő erkölcsi és értdmi képességgel rendelkező szak- és laikus birákból álló vegyes / Schöffe/ bíróság alkalmazását találjuk, mert az ilyen bíróságokban érvényesül egyrészt a szakbírák hosszú tapasztalata,tekintélye,szaktudása és jogi képzettsége egyszerre, másrészről érvényesül a laikus ülnökök miliő ismerete, tájékozottsága a cselekmény etnikai / helyesen/ etikaiI / jellege felől és az Ítélkezésben való nagyobb szabadsága, amelyet nem korlátoz kormányhatálomt61 való esetleges függés / 136-137 1./

á folyamodó^munkájának jogtörténeti szempontból való bírálatához mindenekelőtt figyelembe kell vennünk, hogy népbíráskodással foglalkozó büntetőjogi tanulmánynak nem elsőrendű feladata az intézmény történetének felderítése s ezért nem alkalmazhatjuk vele szemben azokat a szigorú kritériumokat, amelyek szerint egy kát* exochán jőstörténeti müvet meg kellene itélnünk. Kétségtelen, hogy egyetemes jogtörténeti tárgyalásnál különösen kis népelmek nincs módjukban nagytér jede Imü önálló kimutatásokat végezni, hanem át kell venniök azt, amit az egyes nemzetek jogtörténeti irodalma helytálló eredményként tüntet fel.

Ennek a magyarán kompílációs tevékenységnek azonban több lényeges kelléke van* Az összeállító használja fel az egyes népek irodalmának legújabb és legjobb Összefoglalásait, s ezekből a lényeget emelje ki* He iparkodjék úgy feltüntetni müvét, min - ha as eredeti forrásokat, vagy a közvetlen forrásában idézett régebbi irodalmat maga aknázta volna ki. Végül a külföldi szersok lehetőleg eredeti nyelvű munkáiból összeyüjtött adatokét egységes szempont szerint csoportosítsa, hiszen éppen ebbenzjrilatkozhat ik meg eredetisége és ebben fejthet ki önálló alkotó tevékenységet*

Berend György munkájának történeti része ezeknek a követelményeknek nem felel meg* Forrássá, nem mindig, sőt csak kivételesen a legüjabbak, holo11 a francia, angol, német, szláv jogtörténeti Irodalom az utolsó évtizedekben kiváló és hozzáférhető összefoglaló müveket hozott létre* Hagy szorgalommal gyűjtögette össze adatait pl. a Ballag! Aladár és társainak tollából megjelent Világötörténelemből, de sokat vett át Friedmann Barnát: A népbirák és esküdtszékek intézménye/ 1876/ című,történeti érdeklődésű müvéből is. Az átvett adatoknál sokszor ®ak közvetve használt forrásokra utal, mint pl. a 18-19.lapon az esküdtszék eredetére vonatkozó felfogások idézésénél. Ezeket nyilván Brunner: Die Entstehung der Schwurgerichte c.müvéből /1872/ vette át, mégis szükségesnek tartotta valamennyi régi szerző müvének idézését, ami azt a látszatot kelti, hogy maga forgatta és jegyezte ki valamennyit. Holott nem várható el, de nem is i- Ipen feltételezhető, hogy egy magyar szerző a jury eredetének kutatása közben pl. Matthew Eale; History of the Common Law /1713/,