Szegedi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kar tanácsülései, 1945-1946, Szeged

1946. 03. 13. 3. rendes kari ülés

Isten gyermekei, és egyébként is az volt a helyzet a középkorban, hogy az egyház a maga részéről nem helyeselte a lovagias pert, mint amely nem objektiv alapon, nem a tárgyi igazságnak megfelelően hozta létre a döntést, alapjában véve babonás gondolatmenet alkalmazásával. A kánonjogi per objektivizmusa és Írásbelisége bizonyos gépszerűséget vitt bele a perbe, amely a középkor kifejlődött szakában az északolaszországi városok jogrendszerében is égető szükségletté vált. A pernek objektiv módszerrel való eldöntése, az empirikus tények jelentőségének kizárólagossá tétele létkérdése volt az iparral és kereskedelemmel foglalkozó városi lakosságnak, mely kiszámítható jogi döntéseket kívánt, hogy racionális foglalkozását sikerrel folytathassa. Ebben a világi jogban is alá kellett rendelni a személyt a per gépezetének, aminthogy ebben az újfajta világi gondolkodásban is általában megkezdődött a dologi elemnek a személyi elem fölé helyezése, a dolgok dinamikus jellegének -erőkifejtési lehetőségének- a szemlélet középpontjába állítása. Mind az egyházi jogban, mind a világi jogban -a perjogon kívül is- a lényegében középkori gondolkodástól eltérő, nem személyi, hanem dinamikus, dologi jellegűnek nevezhető újfajta gondolkodás jutott uralomra. Egészen szabatosan szólva, a lényeget illetően az egyházjog és általában az egyházi tanítás készítette elő a világi gondolkodásnak és a világi jognak olyatén átalakítását, amely a dolgokat nem

34