Szegedi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kar tanácsülései, 1945-1946, Szeged

1946. 03. 13. 3. rendes kari ülés

szabású és sokkal alapvetőbb összefüggésekről van azonban szó. Elsősorban a tételes 30g fejlődése szempontjából. Az újkori világi per kialakulásának egyik rugója volt a kánoni perjog olyan kijegecesedése a középkor utolsó századaiban, amely diametriálisan ellenkezett a túlnyomóan személyi szemléletű középkori "lovagias" per szellemével. Ezt a pernek úgyszólván alig nevezhető eljárást az újfajta egyházjogi -és az északolaszországi városokban, főleg a római jog újjáéledésének hatása alatt kifejlődöttperjogi gondolkodás kezdte kiszorítani, igen gyors sikerrel. Ebben az összefüggésben közömbös az a probléma, mennyiben hatott egymásra a lovagi pertől eltérő két újfajta perjogi rendszer. A lényeges csak az, hogy mind a kettő leszállította a személyi szemlélet jelentőségét a perjogot illetően és mind a kettő lényegesen felfokozta az objektiv, empirikus, dologias, funkcionális szempont jelentőségét. Mindkét újfajta perben hihetetlenül megnövekedett a jelentősége a lovagias perhez képest a birói funkciónak, de a felek tekintetében is erősen háttérbe szorult a személyi vonatkozás és döntő súllyal jutott az előtérbe a felek személyiségének perbeli korlátozása a perbeli funkció természetének megfelelően. A hatásnak ez a párhuzamossága élénken rávilágit arra a lényegbeli alapra, amely közös az egyházjogi pert illetően csakúgy, mint a modern pert illetően is. Az egyház tanitása szerint nem lehet alapvető különbség az egyes emberek között, akik egyaránt