Szegedi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kar tanácsülései, 1945-1946, Szeged

1946. 03. 13. 3. rendes kari ülés

nem indokolt felhasználására és arra csábíthat, hogy a kánonjogi intézményeket a világi jogi kategóriák Prokrustes ágyába szorítsák, a világi jogi elképzeléseket átvigyék a kánonjogra ott és akkor fs, ahol és amikor a kánonjog autonóm jogrendszere ennek útját állja. Az eltérő felépítésű jogrendszerek autonómiájának elve megóv az efféle, belső indokoltságot nélkülöző túlzástól és az összehasonlításnak határt szab. Mindez a legkevésbbé sem jelentheti, hogy az egyházjog ne lenne elsősorban jogászi studium és ne lennének kapcsoló pontjai az európai tradíciókon felépülő jogrendszerekkel, amelyeknek egyik anyajoga éppen a középkori kánonjog volt. Részünkről csupán a túlzások ellen emeljük fel szavunkat ebben a dolgozatban, amelynek tárgya az egyházi házasságfogalommal olyan benső kapcsolatot tart fenn. El kívánjuk kerülni, hogy a világi jog fogalmára történő némi utalás azt a látszatot kelthesse, mintha a világi jogban felmerülő bármily értékes elméletet minden további nélkül át akarnánk vinni a kánonjogra."

Ha Móra Mihály egyházjogi tudományos munkásságát a most emlitett univerzalisztikus módszer szempontjából tekintjük, igy különösen abból a szempontból, hogy nagy figyelemmel van az egyházjognak a világi jogrendszerrel való érintkezési pontjaira, akkor éppenséggel nem találhatjuk véletlennek azt a jelenséget, hogy Móra az egyházjognak különösen perjogi problémáival foglalkozik terjedelmesen és mélyrehatóan. Mórának ez az előszeretete a perjogi problémák i-30.