Szegedi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kar tanácsülései, 1945-1946, Szeged

1946. 03. 13. 3. rendes kari ülés

inkább remélhető, hogy az együttműködés a vallási békéhez vezet, ha az auktorok mint tárgyilagos jogászok és mint jóakaratu magyar emberek munkálkodnak. .... Ez az együttműködés annál is inkább remélhető, mert a múlt idők irodalmi termékeire visszatekintve, a másik oldalról is örömmel veszik azt a megnemesült és magasztos irányt, amelynek révén "a legujabbkori tudományos magyar egyházi jogi irók közös alapokat keresnek a vallásfelekezetek szempontjából legpoliglottabb nemzetnek egyházjogi rendszerében is -és megtalálják azokat.........." De ez a felismerés vezeti

azt is, aki hirdeti, hogy az "egyházjog tudományát egységesen, az öszszes vallásfelekezetekre tekintettel kell tárgyalni." Az anyag nagysága persze differenciálódást okoz, amint a jog egyéb ágai is továbbtagozódtak és ezt nem is szabad megszüntetni; nem szükséges kiemelni, hogy nem önálló tudományágak megszüntetéséről és egybeolvasztásáról van szó, mint ahogy a kánonjog önálló művelését ez legkevésbbé sem érintheti. Ám a saját tudomány teljessége szempontjából kivánatos a jogászi készségből folyó kölcsönös megismerés és figyelembevétel." /Dr.Móra Mihály: Az egyházi adó és az egyházközség alapkérdései az egyházi és a világi jog szerint. 57. és 58. lap/. Ennek az irányelvnek egyik megvalósulása dr. Móra Mihálynak az a dolgozata is, amelynek cime: "A görögkeleti egyházjog, a kát.egyház és az állam" /1943/ Az egyházjog művelésének univerzális iránya azonban nemcsak abban jelentkezik dr. Móra Mihály tudomá-