Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi kar - tanácsülései, 1963-1964, Szeged

1964. május 26., VIII. rendes ülés

Bejelentések, indítványok.

Tóth rektor emlékezteti a Kart, hogy néhány hónappal korábbi ÓléhiínVün tárgyaltuk a kórházak bevonását a gyakorlati oktatásba. Annakidején erre vonatkozó álláspontukat tartalmazó felterjesztés el is ment a Minisztériumba. Úgy néz ki azonban, hogy a minisztérium nem ért egyet mereven elutasitó álláspontunkkal és az ügy ismételt tárgyalását kivánja. időközben tájékozódott a többi egyetem vezetőjétől, hogyan állnak ezzel a kérdéssel.

Tény, hogy mindenütt nehézségek mutatkoznak, legkönnyebb a helyzet a pécsi egyetemen.

A kérdés ismételt felvetését az is indokolná, hogy szeptembertől kezdve a ciklikus oktatást valamennyi formában megkezdenénk, erre vonatkozólag javaslatot dolgoznak ki illetékesek bevonásával.

Az első technikai akadály az órarendi kérdés, ezt azonban úgy véli, meg lehet oldani.

Ezalkalommal csak azért teszi szóvá az ügyet, hogy a Karnak tudomása legyen arról, hogy ezzel a kérdéssel foglalkoznia kell és ezt a.júniusi kari ülésen alaposan, részleteiben is meg kell vitatni. A minisztérium részéről nincs konkrét elképzelés, legfeljebb annyi, hogy a ÍV. vagy V. évben kezdjük meg ezt az oktatási formát.

Elsősorban a belgyógyászatra kell gondolni, mint nagy tárgyra és itt merül fel a kórházak bevonása, mert a klinikák a jelenlegi nagy túlterhelés mellett nem tudják megoldani ezt az oktatási formát, egyrészt erre nem elegendő a jelenlegi oktató-gárda, másrészt a betegellátás is bizonyos mértékig hátrányt szenved. A kórházak bevonásának előfeltétele lenne, hogy az oktatást nem akárki végezheti, másrészt, hogy az illető szakfőorvos az egyetem rektorának, dékánjának, vagy szakprofesszorának hatáskörébe tartoznék oktatási szempontból.

Kanyó tanár megemlíti, hogy Környey professzortól szerzett értesülése szerint ez a módszer Pécsett sem vélt be sem a hallgatók, sem a tanszemélyzet szempontjából, és elsőrendű követelmény lenne a tanszemélyzeti létszám növelése, de elméleti intézetekben laboratóriumi férőhelyek hiányában sem oldható meg.

Itt mutat rá ismételten arra a visszás helyzetre, hogy intézetének alacsonyabb az oktatói létszáma, pedig itt általános orvos, fogorvos és gyógyszerészképzés is folyik, mint pl. a debreceni, vagy a pécsi egyetem közeg, intézetéé, ahol kizárólag általános orvosokat oktatnak.

Láng tanár megjegyzi, hogy sajnos a tapasztalat azt mutatja, még á betegellátásban sem tudnak kooperálni a kórházzal, nemhogy az oktatásban. Ami a sebészetet illeti, nem lát sok lehetőséget a ciklikus oktatás bevezetésére.