Szegedi Orvostudományi Egyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1955-1956, Szeged

1956. május 9., I. rendkívüli ülés

- 4 -tárgyakban minden szempontból kívánatos lenne. Az államvizsga - véleménye szerint - jelen formájában nem felel meg a célnak és szükségtelen ismétlésnek látszik. Az igazságügyi orvos tan és a közegészségtan célszerű tárgya volna az államvizsgának. A koordináció kérdésében sok mindent lehetne tenni.

Hetény! tanár megjegyzi? szó sincs arról, hogy az igényeinket szorítsuk le. Hern az igények, hanep az általunk feleslegesnek Ítélt anyag redukciójáról van szó.

Jaki tanár elsősorban a középiskolai oktatás kérdését veti fel. j?Tso lépésként azt kellene megvizsgálni, hogy mit tanulnak a középiskola utolsó évében kémiából és fizikából. Igen na§y ered. mény lenne, ha egy félévet ezeknél a tárgyaknál meg-tudnánk takarítani és az egyetemen nem kellene alapismereteket, hanem mór speciális orvosi vonatkozású dolgokat lehetne tanítani. Fontos - é]ppen a szakma iránti érdeklődés'szempont jából - a pályaválasztás kérdésének szemelőtttartása. fénylegesen azok kerüljenek felvételre, akik hivatásul az orvosi pályát választották és ne azok, akiket agitációval kell a pályára megnyerni.

Az elméleti tárgyak oktatásával kapcsolatban megjegyzi,^ hogy akkor, amikor régebben aktive foglalkozott az ápolónőképzéssel, mindig vita volt azon, hogy ki adja elő az anatómiát és az az álláspont alakult ki, hogy klinikus. A reformban tekintettel kell lenni arra, hogy az anatómusnak klinikai szemlélettel kell tanítania az anatómiát, tehát az anatómusoknak egy kicsit klinikussá kell vállniok, hogy jól taníthassanak.

Véleménye szerint a retrográd szemlélet helyes. Igen gyümölcsöző lenne öreg körzeti orvosokkal is összeülni és a gyakorlati élettel való összefüggéseket megtárgyalni.

Igen fontos, hogy ez a reform végre úgy szülessék meg, hogy a tananyag és a vizsgaanyag mind a négy egyetemre egyformán le-^ gyen megszabva. Mert eddig gl. Budapesten, Pécsett külön urológiai tanszék-, Debrecenben ónálló fül-orr-gége tanszék lévén a tananyag és vizsgarend is másként alakult. A túlterhelésen nagyon sokat segítene, ha a túlzott gyakorlati oktatáson történne változtatás, akkor, amikor a hallgatók egyébként is kimennek gyakorlatra kórházakba, nincő értelme a délutáni 3 órás gyakorlatoknak. A sebészet gyakorsa ti oktatását a bemutatásos gyakorlat megtartásával lényegesen le lehetné csökkenteni.

Ugyancsak segítene az, ha egy tárgyból nem lenne annyi kötelező vizsga. Pl. sebészetből is egy vizsgát' kellene előírni, természetesen mindegyik szakprofesszor bevonásával.

Végül megemlíti, hogy a kérdéssel kapcsolatban fel lehetne vetni a professzorok túlterhelésének problémáját is.

Batizfalvy tanár véleménye szerint azt, hogy túlterhelés van, bi zonyitjak azok a szomorú jelenségek, amelyek a tanév kezdésekor a félév befejezése előtt tapasztalhatók. Ilyenkor ugyanis a hall gatóknak mintegy egyharmada jelenik meg csupán az előadásokon, mert szeptemberben az előző tanévről elmaradt vizsgáinak pótlására, a félév befejezése előtt pedig az éppen soronkövetkező vizsgájára készül. Az oktatás gerince a professzori előadás.A szülészet oktatása a múltban 2 félévben heti 7 1/2 órában történt, a gyakorin ti oktatást úgy biztosították, hogy a hallgatók csoportos beosztásban 1 hetet töltöttek szülőszobán,délelőtt ambuláns rendelésen s ilyenformán a szülések észlelését es a nőgyógyászati vizsgálat methodikájánák elsajátítását tudtak