Szegedi Tudományegyetem Orvostudományi kar tanácsülései, 1945-1946, Szeged

uralkodó józanságot és rendet, sokan mér "büszkélkednek is vele és különbbnek látnak bennünket más szerencsétlenebbeknél. De, Tekintetes Far, ne feledjük, hogy ma az élethez nem elég az érdem, sze­rencse is kell ahhoz, hogy egy nép élet­ben maradjon. Szinte kozmikus erők mozdultak meg körülöttünk, amik hetek ^latt tettek semmivé évszázados álmokat, amik napról­­napra változtatják a világ képét, bizony­talanná téve a szépen kitervelt jövőt. Ezekben a napokban, mikor a földre szállt pokol lángjai között férfiak és nők hullanak el, kiket valamikor széltől is védő édesanya szőritott a keblére s akiknek hiú politika és véges hatalmi egyensúly miatt kell életük rövid mosoljr­­gásából a halál dermedt csendjébe távoz­ni ok, ezekben a napokban indulunk mi ifjúságunkkal útra. Ismerjük az utunkat: a kötelesség útja ez. Egeren es volt máskor, talán ka­nyargós lesz most, tüskés volt mindig, tálán meg nehezebb lesz ezután, Ili lát­juk a végét s ami'g látni tudunk mindig is látni fogjuk: a magyar öncéluságot. Fs megyünk előre a cél felé, hallgata­gon, de kitartóan, a parancsolt nevetés és eltiltott sóhaj korában is érző

Next

/
Oldalképek
Tartalom