Szegedi Tudományegyetem Orvostudományi kar tanácsülései, 1945-1946, Szeged

szívvel, emberszerető lélekkel, fs mondjuk, egyr* monójuk, csak azért is mondjuk a fohászt:

Hiszek egy Isten lsen, hiszek egyhazában, Hiszek égj»- isteni örök igazságban,

Hi sz ek Kagyar© r s zá g f el tá ma <34 sá ban

Amen. "

Tekintetes Far! Szomorú sejtésem kísérteties pontossággal beteljesedett.

Az orkán csakugyan lecsapott reánk s elpusztította virágzó országunkat. A halál szörnyű rendet vágott ismét a magyarságban, ifjúságunk színe-virága, munkabíró férfi sink százezrei vesztek el, anyák együtt haltak meg ártatlan gyermekeikkel, szerteszóródott a nép s pusztulás csendje dermesztette meg a sziveket. A romok fe- 1 ett kétségbeesve, tanácstalanul áll a nemzet, a szétbomlott társadalom, segítséget, útmutatást várva Istentől s attól a kevés embertől, akik megérdemlik, hogy [Isten beléjük öntse irgalmának eg3?- csepp[jét, bölcsessegének egy parányát, mérhe- 11 etl en j ó sá gának sugall atát,

legyünk mi, orvosi rend tanítói, azok, lakik térdre hallva szivet, lelket tárunk

■ az C szándékainak, mely nem lehet más, ■mint a sebet g3fóg3n.tó, életet szépítő

■ jóság érvényre juttatása. A mé^ségből, a ■meggyelázott, szennyes földről emelkedjünk

■ fel Hozzá s ha nem is tudunk oly magasra