Szegedi Orvostudományi Egytem - Egyetemi Tanács ülései, 1962-1963, Szeged

1963. január 25., IV. rendes ülés

Egyetemünk Tanácsa az Orvosi Rendtartás végrehajtásával kapcsolatos tennivalókat legutóbb 1962.évi május hó 24-én tartott X,rendes Tanácsülésén tárgyalta. Akkor megállapitást nyert, hogy Egyetemünkön anyagi természetű etikai vétségek igen szórványosan fordulnak elő és ezek sem tartoznak a kirivó esetek közé. Az Egyetemi Tanács elhatározta, ho^y szem előtt tartva az anyagi természetű etikai vétségek fontosságát, ezt továbbra is figyelemmel kiséri. Kivánatosnak tartja a Rendtartás szellemének más téren való teljes kibontatkoztatását is. Ennek megvalósitására alkalmasak azok a határozatok, amelyeket az Általános Orvosi Kar 1961. évi október 31-én tartóit ülése hozott.

Ezért a jelenlegi jelentés alapját is a fent idézett határozat képezi.

1. / A határozat első pontja szerint az Orvoskar jelentése alapján az Egyetemi Tanács évenként egyszer napirendre kell tűzze a Rendtartás megvalósít ásának megvitatását. Az elmúlt oktatási évben ez megtörtént. Az Egyetemi Tanács elvi állásfoglalását a bevezetőben idéztem,

2. / A klinikák és intézetek etikai helyzetének vizsgálata folyamatosan megtörténik. Az 1962/63. tanévben az orvoskari Dékán bizottságot küldött ki az Ideg-elme Klinika, valamint a

II. sz Belklinika etikai helyzetének vizsgálatára, /Az elmúlt ok-' tatási évben a Fül-orr-gége, Szülészeti- és Nőgyógyászati, II.sz. sebészeti, SzemészetiI.sz5Belklinika vizsgálata történt meg/. Folyamatban van a vizsgálat a Fog- és Szájbeteg Klinikán,

A bizottsági jelentések egybehangzóan állapítják meg, hogy anyagi természetű etikai vétség nyomára nem bukkantak, a sürgősségi esetek ellátása, ellenőrzése és bejegyzése előirásos, a szivesség betegekről jól áttekinthető nyilvántartásokat vezetnek, a belső ellenőrzés folyamatos, a fiatal munkába lépő orvosok tájékoztatása megtörténik, az orvosok egymás közötti, továbbá általában az alkalmazottak közötti viszony kielégítő. A sajtóval kapcsolatos magatartás tekintetében kifogás nem merül fel.

Megállapítható a jelentésekből az is, hogy az egészségügyi káderek terhelése mindenütt fokozott, az alkalmazottak munkájukat csak komoly erőfeszítések árán tudják becsülettel elvégezni.

A bizottságok kezdetben, amig az anyagot /Rendtartás/ maguk is alaposabban meg nem ismerték, nem tudtak a kérdések mélyére hatolni. Később, különösen, amikor az orvoskari Dékán a vizsgálatok végzéséhez szempontokat adott, a munkában jelentős javulás következett be, la sem lehet azonban azt mondani, hogy a bizottságok feladatukat jól oldanák meg. Mereven ragaszkodnak a szempontokhoz, de azon túl nem mennek. Helyesnek látszana tehát a kiküldendő bizottságok figyelmét a Rendtartás ismételt áttanulmányozására felhívni.