Szegedi Orvostudományi Egytem - Egyetemi Tanács ülései, 1957-1961, Szeged
1960. október 7., I. rendes ülés
- 3 -Az Ivánovics professzor által mondottakat úgy általánosítja, hogy a gyakorlati orvosképzést külön kell választani a tudósképzéstől. A Tudományos Minősito Bizottság égisze alatt folyó kandidátusképzés valójában nem tudósképzés? mivel a kandidátus egyoldalú szakember. A klinikai kutató munkának az az alapvető hibája, hogy nem képzett kutatók végzik, hanem jószándéku, müveit dilettánsok. A magyar tudomány érdekében ezt az állapotot liquidálni kellene. Radikális megoldásként javasolja a klinikai státus kettébontását, mégpedig képezzen a klinika a gyakorlati élet számára szakorvosokat, akik kórházakban és más egészségügyi intézetekben fejtenek ki tevékenységet; a tudományos munka számára magasabb képzettségű szakembereket, akikből később egyetemi docensek és klinikai professzorok válnának; végül egy harmadik csoportot javasol, akiknek feladatuk a kutatómunka előrelenditése. A tudomány jövője a minőségi kiválasztáson fordul meg és csak céltudatos, előre megfontolt pgoram következményeként lesz elérhető, hogy a rendelkezésre álló'idő alatt pótoljuk a tudomány lassan kiöregedő reprezentánsait. - Abban nem foglalna állást, hogy az egyetemi évek előtt helyes-e a szelekció, vagy egy év után, azt sem tartaná helytelennek, ha ez a szelekció három év alatt történne meg. A klinikai kutató ne szőritkozzék kizárólag a fundamentális ismeretekre, hanem legalább annyit tanuljon meg a medicinából? hogy saját benyomása és véleménye legyen arról, hogy fundamentális ismereteit milyen módon tudná gyakorlatilag az orvostudományban hasznosítani. A tudósképzésnek nem kell feltétlenül hat évig tartania, mint az általános orvosképzésnek. Ha azonban a központi gyakornokok munkaidejével voltakepen az orvosképzés 8 éves, akkor a szó szoros értelemben vett fiatal tudósokat is nyugodtan képezhetjük 8 évig. Az alapelv az, hogy mindenképen magasabb képzettségű és széles körben alkalmazható emberek kiképzésére törekedjünk, akikkel az orvostudomány nemcsak a fundamentális, hanem a klinikai kutatásnak a tudományos bázisát teremti meg. Ivánovics professzor: Az egyetemi oktatás reformjával kapcsolatban elhangzott javaslatokat szerinte egy egyetemek közötti bizottság - volna hivatott konkrét formába önteni, az Akadémia bevonásával. Az orvosbiológia képzésével kapcsolatban az az elképzelése, hogy a Természettudományi Kar Tudományos Bizottságával kooperálva tegyük meg javaslatunkat. Petri professzor: Akkor járunk el helyesen, ha egyetemünk elképzeléseit a társegyetemekkel, valamint a tudományegyetemekkel, valamint a tudományegyetemekkel közölve, véleményüket kikérjük és úgy terjesztjük a Minisztérium felé. Húszak professzor: Az "Irányelvek" az•oktatás egységes irányitásának megvalósitásával is foglalkozik. Ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy az oktatásnak a szakminisztériumok hatáskörébe való átadása a fejlődés követelménye volt, de már akkor is előrelátható volt, hogy az egyes szakminisztériumok a tudományos érdekeket nem tudják megfelelő szinten képviselni. Példaként megemlíti Csehszlovákiát, ahol a szakminisztériumok újra egyesitették az oktatást. Rámutat, hogy az egyetem hármas, bonyolult feladatát,. az általános orvosképzést, szakorvosképzést és tudósképzést csak úgy tudja megoldani, ha oktatásunk egységes vezetés ala kerül és a szakminisztériumok segitésképen belefolynak a szervezési feladatokba. A tudósképzéssel foglalkozva kijelenti, hogy az mai formájában nem maradhat meg, sürgősen el kell készíteni a
