Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1943-1944, Kolozsvár

1944. március 22., Bizottsági ülés

különbségeket lát s a magyar jelképes lévas stb.temetkezéseket összehasohlitja a szkitákéval,szarmatákéval és hunnokéval területenkint és a különböző sirmellékleteknek a sírban való elhelyezésével a hely és elhelyezési mód alakján s egyező vonásokat talál a szkitákndl és a honfoglaló magyaroknál.-Részemről helyénvalónak vélném ennek a gondolatnak tovább épitsét, hogy szkiták eredetkérdésének megoldásához közelebb jussunk.Az árják t.i.teljesen maguknak foglalják le őket.Az embertannak is nagy szerepe lesz ebben a tekintetben.-Ismétli itt is amit a koroneói lelet közlése rendjén s másutt is többször elmondott a mellékletek törStt voltáról,tükörképről stb.-Túlzásnak vélem azt az állítását, hogy>'kardfüggesztő fül nem csupán szerkezeti elem,hanem annak mélyebb értelme vólna.-Amit a zabláról irt a koroneói leletről szóló munkájában s amit másutt is beleszőtt közleményeibe, itt is ismétli.—Irtékes megfejtés dolgozatában, hogy a sipovoi hun,a marosszentannai gót és a várfalvi koraárpádkori női nyakdíszek alapján,illetve abból kiindulva,hogy azok a nyakkörül feküdtek a sírban,magasnyaku,oroszos ingre következtet»amelyet a honfoglalók itten vettek át.—Bemutatja az én marosgombási ásatásomból származó gazdag női sírmellékletei közül az övvereteket s fülbevalókat»valamint az inggombot.-Kár, hogy egyáltalán nem foglalkozik velük és kitér a rosetták és nyakperecek értékelése elől azzal,hogy azokkal Fettieh foglalkozik.

A rosetták t.i. Iránon át Minuszinszk felé vezetnek bennünket, a sodrott nyakpereceket pedig Fettich a dák kontinuitás bizonyítására használja fel egy közforgalomba nem került füzeteben.Aniicil Koj1u — nyebb lett volna ez,mert a Kr.e.I.sz.dereka tájáról származó s az

u.n.dák ezüstkincsekben előforduló tordirozott nyakperecek egy része kúpos végű,a barbarus,v.kelta ezüstérmek egy sorozatán ott találjunk az érem előlapján látható mellkép nyakán u.azt a nyakperecet;-a Kr.u. X.-XI.sz.-ig megszakad a lánc s igy a koraárpádkori sírjainkban lelt sodrott nyakperecek nem bimak bizonyító erővel viszszafelé.-Feltűnő,hogy ZichV István grófnak minden kis adatáért milyen áradozó hálát rebe^Írásaiban,és nincs egy szava sem az első erdélyi honfoglaláskori sirok megmentő! emléké re.Here pei Károlyira .Fogarassy Albertre és Bodrogi Jánosra gondolok,akiknak köszönhetjük a Nagyenyed-környéki honfoglaláskori leletek megmentését, sokszor életüket téve kockára a mentési munkálatok rendjén,pl.a Magyarlapádi Korhány veszedelmes vízmosásaiban.Honfoglaláskori leleteink első összefoglalását is régi munkatársamtól.Bodrogi Jánostól, kaptuk az Erdlyi Muzeumegyesületnek 1912.október 12.-14.-ón Gyulafehérvárt tartott hetedik vándorgyülóéén.Megjelent a vándorgyűlés Emlékkönyvében a 16.-29.1.képekkel kisérve„Alsófehérvármegyei hon-;

» 12 »